MÚZEUMI FÜZETEK

Dr. Erdélyi János: Balatoni bazalthegyek*
kiadja a Népművelési Minisztérium, Múzeumi Főosztály, 1954

(Névmutató)

A pannóniai tenger eltűnése után a levantei korszakban1 élénk vulkáni tevékenység színhelye volt az a vidék, mely a Balaton zalai és veszprémi partjaitól a Zala folyó völgyéig, a Kis-Magyar-Alföldig, illetőleg a Bakony-hegységig húzódik. Ez a terület a Balaton-felvidék. A Balaton-felvidék mind tájképi, mind földtani és ásványtani szempontból Magyarország egyik legérdekesebb vidéke.

A pannóniai beltenger laza homok és agyag üledékei, melyek ma 300 m tengerszín feletti magasságban találhatók, a triászkorú2 mészkő- és dolomit-rétegekre rakódtak. Ezeket az üledékeket a tenger eltűnését követő sivatagi időjárás szárította ki. A Dunántúlnak ezek a fiatal harmadkori3 rétegei a nagyalföldi folytatólagos lesüllyedésben már nem vettek részt, azonban több helyütt sajátosan összetöredeztek és megzökkentek. Így jött létre a Balaton medencéjét alkotó horpadás és a Zala-völgye. Ezek a leszakadások hatalmas lávatömegeket préseltek a felszínre, hasonlóan a mediterránkori4 nagy leszakadásokhoz, melyek eltüntették a Dunántúl közepét elfoglaló ókori hegységet és feltorlasztották a Börzsöny- és Dunazug-hegység óriási andezit-tömegeit. A balatonvidéki vulkáni tevékenység eredménye azonban nem andezit volt, hanem a kovasavban jóval szegényebb bazalt.

1. kép. A Badacsony déli oldalának pados elválású bazaltoszlopai. Háttérben a szigligeti várhegy látható

A kitöréseket vulkáni hamu, lapilli (dió-mogyoró nagyságú megszilárdult lávacseppek) és vulkáni bombák szórása vezette be5. A hamu és lapilli6 tömegek hozták létre azokat a vulkáni tufahegyeket7, melyek a Tihanyi félszigettől s a boglári Vártetőtől a celldömölki Ság-hegyig mindenütt megtalálhatók. A kitörések hosszú ideig tartottak és valószínűleg csak a harmadkor legvégén fejeződtek le. A hamuszórást legtöbb helyen lávaömlések követték. A láva8 sokhelyütt hasadékok mentén tört fel, amelyre legszebb példa a Tátika hegyvonulata. A bazaltos kőzetek lávája meglehetősen híg, folyós láva, mely a felszínre törve szétfolyik és lepény alakjában szilárdul meg. A Balaton-felvidéken feltört láva a pannóniai pontusi üledékekre, illetőleg a már kiszórt hamutömegre folyt rá s korong alakban szétterült. Rendszerint több lávaömlés követte egymást. Ez a Szentgyörgy-hegyen, Sághegyen. Tátikán, Halápon világosan kimutatható. Végül a kitörést befejezte a vulkáni gázok, gőzök által felduzzasztott láva felpréselődése, mely habhoz hasonlóan szilárdult meg s létrehozta a „kenyérkőnek” nevezett lávasalakot. A kitöréseket vulkáni utóműködések, hévforrások fellépte követte, ami a kőzet repedéseiben, hólyagüregeiben szebbnél-szebb zeolith-ásványok9 képződéséhez vezetett. Ilyen, a vulkáni kitöréseket követő működések tanúi a tihanyi gejzír-kúpok10, a jelenkorban is a hévizi források és a gulácsi, csopaki és füredi savanyúvíz-forrás.

A balatonmelléki hegyek mai csonkakúp alakját a szél hozta létre, amely a levantei kort követő sivatagi időszakban eltakarította a tapolcai síkról a laza pontusi homokot, míg a lávatakarók az alattuk lévő agyag-, homok- és tufaréteget megóvták a pusztulástól. Emiatt a csonka kúp két részből áll: az alsó lankás, kisebb szög alatt hajló kúp anyaga agyag- és homok s erre települnek rá a meredeken emelkedő kitöréses kőzetek. A bazaltláva a hirtelen lehűlés következtében legtöbbször a kihűlési felületre merőleges sokszögletű oszlopokban válik el. Az oszlopos elkülönüléshez azután pados elválás is társul és a kőzet sokszögletű kőlapokra hull szét. Legszebben látható ez a Badacsony déli oldalának szikláin (1. kép). Igen ritkán gömbös elválást is tapasztalhatunk, így pl.: a Halomhegyen (2. kép). A kőzet széleit a letarolás állandóan tördeli és létrehozza azokat a különös hegyalakzatokat, melyek a vidéket világhírűvé tették (Szentgyörgy-hegy, Badacsony) (3. kép). Nem minden lávaömlés szilárdult meg takaró alakjában, némely helyen szép vulkáni kúpokban merevedett meg (pl.: Gulács, Hegyesd) (4. kép).

2. kép. Gömbhéjas elválású bazalt a halomhegyi bányában 3. kép. Sziklaképződmények a Badacsony déli oldalán. Háttérben a Szentgyörgy-hegy látható
4. kép. A legkisebb bazaltvulkán, a Hegyesd szabályos kúpja a Halyagos-hegy felől. Háttérben a Haláp csonkakúpja látszik

5. kép. A badacsonytomaji bazalttemplom

A hegyek anyaga kőzettani értelemben nem igazi bazalt, mert ilyen a Kárpátok koszorújában csak kevés van (selmeci Kálváriahegy, a Detunáta. Erdélyben, a Persányi-hegység bazaltja s a Lukarec Arad és Temesvár között). Legtöbbje olivin tartalmú „bazanit”, tehát csak tágabb értelemben vett bazaltos kőzet11. A bazaltos kőzetek tömött szövetük folytán útépítésre, burkolásra igen alkalmasak. A lyukacsos kenyérkőből sok helyütt házat építenek. A bazalt maga építkezésre kevésbé használható, mert a közönséges mészhabarcs nem ragasztja össze tartósan, csak cementtel ragasztható. A legnagyobb és egyúttal egész Európában páratlan bazaltépület a badacsonytomaji katolikus templom (5. kép).

Kiváló használhatósága miatt a bazaltot mindenütt bányásszák. Ez okozta pusztulását legszebb bazalthegyeinknek. Legélénkebb a bányászat természetesen azokon a hegyeken, melyeknek kőzete a legszilárdabb és így ipari célokra leginkább megfelel és amelyek vasútvonalakhoz legközelebb esnek.

A vulkáni tevékenység legvégén, a láva részbeni megszilárdulása után visszamaradt anyalúg, hévvizek alakjában tört fel. E forró oldatok a kőzet összehúzódási hasadékaiban, illetve a még meg nem szilárdult lávaanyagba nyomulva, a létrejött hólyagüregekben hidrotermális (forróvizes) folyamatokat, „metaszomatózist” hoztak létre12. A hidrotermális metaszomatózis. magas nyomáson és 500 fokon felüli hőmérsékleten végbemenő szakasza a „piro-metaszomatózis” érclerakódást eredményez. Ugyancsak magas hőmérséklet és nyomás szükséges az ú. n. „miarolites üregek” kialakulásához. Ez üregekben a kőzetet alkotó ásványok néha cm-es méretű kristályait találjuk fennőve: (Sághegy, Haláp.) Alacsonyabb hőmérsékleten és nyomáson zajlanak le a hidrotermális metaszomatózis többi szakaszai. Az 500–300°C közötti szakasz a „hipotermális metaszomatózis"; a 300–200°C közötti szakaszt „mezotermális”, a 200–50°C közötti szakaszt „epitermális metaszomatózis”-nak hívják. A vulkáni utóműködés forró oldatai meglehetősen lúgosak lévén, megtámadják az üreg, vagy hasadékok falát s a keletkezett oldatokból víztartalmú szilikátásványok, zeolitek kristályosodnak. A zeoliteket főkép a mezotermális és epitermális metaszomatózis hozza létre. A lehűlés folyamán a forró oldatból igen gyakran aragonit, majd kalcit kristályosodott. Ismeretes, hogy a szénsavas mész 70°C felett mint rombos rendszerbeli aragonit, 30°C alatt mint háromszöges rendszerbeli kalcit kristályosodik, míg 30–70°C közt mindkettő keletkezhet. Igaz, hogy a kísérő anyagok is befolyásolják a két ásvány keletkezését. A balatoni bazaltok jellegzetes ásványai tehát a miarolites üregek ásványain kívül aragonit, kalcit és főkép zeolitok lesznek. A zeolitok mineműsége szorosan összefügg a kőzet kémiai összetételével. A balatonvidéki bazaltos kőzetek nátronsorba13 tartozó kőzetek lévén, leggyakrabban a jellegzetes nátronzeolitot, a. nátrolitot találjuk. A kőzet plagioklászából képződik a másik jellemző zeolit, a phillipsit14.

A balatoni bazaltok ismeretének kiterjedt irodalma van. Legelőször Hoffmann Károly foglalkozott velük 1878-ban „A déli Bakony bazalt kőzetei” című dolgozatában. 1904-ben jelent meg Vitális István „Adatok a Balatonfelvidék bazaltos kőzeteinek ismeretéhez” című munkája, melyben főleg a bakonyi bazaltos kőzetek kőzettani leírásával foglalkozik, míg „A balatonfelvidéki bazaltok” című monográfiája a vidék részletes kőzettani és földtani feldolgozása. Jelentős munkát végzett a dunántúli bazaltokkal folglalkozó értekezéseiben Jugovics Lajos. A legrészletesebb adatokat Mauritz Béla munkáiban találjuk, aki H. F. Harwood társaságában a Tátika-csoport, a Szentgyörgy-hegy és a celldömölki Sághegy bazaltos kőzeteinek teljes és részletes leírását adta. A balatoni bazaltok ásványainak ismerete szintén Mauritz Béla és tanítványainak nevéhez fűződik.

A balatonvidéki bazaltok túlnyomó része nátronsorba tartozó kőzet. A kémiai elemzések adatai nagyrészt esszexitgabbroid, illetve teralitgabbroid magmára utalnak15. E kőzetek ásványos elegyrészei plagioklászok mellett fellépő alkáli földpátok (szanidin, anortoklász), alkáli piroxének, alkáli amfibolok, biotitcsillám, mellékes elegyrészként ilmenit, magnetit, apatit. Néha zeolitok oly tömegesen lépnek fel (pl.: Tátika), hogy kőzetalkotóként szerepelnek. Olivin a kőzetekben majdnem mindig jelen van. Az esszexites magmatípus kovasav-tartalma valamivel nagyobb, mint a teralites magmáé. Ha a kőzet szabad olivint nem tartalmaz, tefritnek hívják, ha olivint is tartalmaz, bazanit a neve. A balatoni bazaltos kőzetek legnagyobb része a bazanitek csoportjába sorozható, némelyik azonban a limburgitekhez áll közel16 (mencshelyi bazalt a Halomhegyről). A felsorolt kőzetalkotó ásványokat a miarolites üregkitöltésekben sokhelyütt megtaláljuk. A kőzetben magában az olivin és néha az augitszemek szabad szemmel is felismerhetők.

Ha balatoni nyaralásunkat hasznos foglalkozással óhajtjuk egybekötni, ránduljunk ki a környező bazalthegyekre ásványt gyűjteni. A vidék turisztikai szempontból is annyi szépet és élvezetest nyújt, hogy megéri a fáradtságot. A hegyek ormait díszítő várromok az idő múlandóságát hirdetik. Sajnos a múlandóság magukat a hegyeket sem kíméli. A festői bazalt oszlop. csoportokat sorra omlasztják le az idő viszontagságai és legfőbb pusztítójuk az ember. A bazalthegyek legnagyobb részét, még a legszebbeket is, a kőzet nagy gazdasági jelentősége miatt hatalmas bányák rombolják. De míg a bányák a természetvédelem szempontjából elítélendők, a kutató geológus és mineralógus számára egyenesen nélkülözhetetlenek. Nyitott könyv és munkaterület a kutatók részére a kőbánya, mert feltárja a hegy belsejét. Nélkülük nem hatolhatnánk be a természet titkaiba, nem tanulmányozhatnánk Földünk felépítését, nem tekinthetnénk vissza százezer és millió év letűnt korszakaiba.

6. kép. Bazaltbánya a Hegyestőn

A balatoni bazalthegyek legszélső tagja keleten Felsődörgicse, Mencshely és Óbudavár között a Halomhegy. Dörgicse–Akali állomásról kb. két órai sétával elérhető. Már a hegy lejtőjén nagy mennyiségben találhatunk szétszórtan meglehetősen mállott vulkáni bombákat. Némely helyen olyan tömegben lépnek fel, hogy a szőllőtulajdonosok kénytelenek voltak halmokba gyűjteni. A hegylejtőn mély bevágás vezet a lefelé mélyített kis bányához. A bánya kőzete gömbhéjjas elválású, ami bazaltoknál meglehetősen ritka. A bánya egyetlen ásványtani érdekessége a szép, csaknem átlátszó füstkvarc kristályzárványok.

Ettől nyugatra a Szentantalfai-hegyen és a Fenyves-hegyen (359 m) van egy-egy kisebb bazalt-előfordulás. A Fenyveshegyen közvetlenül látni, hogy a bazaltvetődés mentén tört felszínre.

Köveskál és Zánka fölött a Hegyestő (337 m, kissé lejjebb Kővágóőrs mellett a Kishegyestő (239 m) szabályos bazaltkúpja emelkedik. A Hegyestő kőzete pompás oszlopokban különül el, melyek kissé a csúcs felé dőlnek (6. kép). A bazaltréteg vastagsága alig néhány méter. A bánya messziről nyitott szájnak tűnik fel, melyben a bazaltoszlopok a fogak. A Fenyves-hegytől északra terül el a Somhegy 313 m magas bazalttakarója.

7. kép. A Dabas (legmagasabb pontja az Agártető) a Haláp felől

A Somhegytől északra Pula, Halimba és Urkut között van a Balaton-felvidék bazaltóriása, a 601 m magas Kabhegy. A bazalttömeg körülbelül 20-25 km2 területen a Bakonyerdő felsőtriász korú mészkő és dolomit síkjára fekszik rá lassan emelkedő kúpszerű köpeny alakjában. A köpeny maga hamuszürke bazalt, míg a csúcson megtalálható a kitörés utolsó szakaszának vörösre mállott, felduzzadt lávasalakja.

A Kabhegytől délnyugatra az öcsi Vöröstető (269 m), valamint a Nyireskút és Ollakhegy (361 m) kisebb bazaltelőfordulásai után eljutunk a vidék második legterjedelmesebb bazalttömegéhez, a Dabas- vagy Agártetőhöz (7. kép). A rendkívül híg láva nagy területen, de igen vékony, alig néhány méter vastag lepel alakjában folyt rá közvetlenül a triász fennsík mészkövére. A takaróból Hálás-puszta felől meglehetősen meredeken emelkedik ki a salakos kenyérkőből álló 513 m magas csúcs. Környékén szép kenyérkérgű vulkáni bombák hevernek. Megközelítése nyáron sem teljesen veszélytelen, mert a Dabast borító erdő a Bakonyerdőhöz tartozik, s itt néha még nyáron is lehet farkassal találkozni. Az Agártetőtől keletre emelkedik a vulkáni bombáiról híres Bondoróhegy (8. kép). Monostorapátin túl útelágazás vezet fel a hegyre Kinlód-puszta romjain keresztül. Az utat keresztező hatalmas erdőbevágás meredeken visz fel a 382 m magas tetőre.

8. kép. A Bondoró-hegy a Királykő felől. A kettő között Kapolcs községet látjuk

Az út mentén, még inkább a tetőtől keletre és délkeletre eső tisztás területeken csavart és kenyérkérgű bombák, kötélláva darabok tömegeit találjuk, némely helyen elég friss állapotban. A bombák néha több cm-es augitkristályokat, kőzet-üvegszilánkokat tartalmaznak. A hegy legnagyobb ásványtani nevezetessége a dió-, ököl-, sőt gyermekfej nagyságú olivinbombák, melyek főleg a délkeleti oldal tisztásain találhatók. Az említett erdőbevágásban azonkívül elváltozott, vörösre mállott olivin bombákat is találhatunk, némelyiket a közönséges láva-bombáktól csak szokatlan súlya különbözteti meg. Ezeken kívül még egy különleges összetételű bombafajta fordul elő itt, melynek alkotó ásványai ezideig megvizsgálva nincsenek.

A Bondoróval szemben meredek fallal emelkedik a Kecskehegy és a Királykő (229 m). Itt a leszakadt bazalttakaró peremén a bazaltoszlopok valóságos sziklafalat alkotnak. A Királykő hatalmas „kőzsák”-jai nagyon hasonlítanak a Szentgyörgy-hegy „kőzsák”-jaihoz, azonban az országút felől nem láthatók, mert eltakarja őket az erdő. Legkönnyebben elérhető a hegy Kapolcs község felől. A tetőről nagyszerű kilátás nyílik a Bondoróhegy és a Kabhegy felé. Délre haladva szembetűnnek a balatonhenyei Öreghegy (372 m) és az Apátihegy erdőségei. Kissé délre Szentbékálla felett meredeken emelkedik a Feketehegy bazaltja (363 m). Az Apátihegy alatt Szentbékállától északnyugatra két kisebb bazaltdomb látható, a Mátéhegy (254 m) és a Kopácsihegy (306 m). Ettől nyugatra terül el Sátormál (366 m) koporsó alakú bazalttakarója.

A Bondoróheggyel szemben az országút túlsó oldalán emelkedő Apátihegyen lehet találni a környék legszebb csavart bombáit, melyek némelyikének dugóhúzószerű nyúlványa van. A spirális nyúlványok még a levegőben megszilárdulnak. Ugyanígy meg a levegőben szilárd kéreg veszi körül a híg lávadarabokat. Földre zuhanva a bombák alsó része belapul, a felső része kenyérkéreg módjára berepedezik. E bombáknak jelenleg legjobb, még ki nem merített lelőhelye a Bondoróhegy és az Apátihegy.
9. kép. Bazaltfejtés a Halyagoson

Diszel községtől keletre süvegként fekszik rá a laza pontusi üledékekre a Halyagoshegy bazaltja (346 m) (9. kép). A hegy kőzetét három bánya tárja fel. Mindegyikben szép bazaltoszlopok láthatók. A legérdekesebb a pár év óta ismét üzembe helyezett nagy bányától kissé északnyugatra az egykori Fábián- és Katanics-féle bánya. Alsó szintjén meredeken állnak, felső szintjén befelé dőlve kiterjesztett szárnyhoz hasonlóan helyezkednek el a bazaltoszlopok (10. kép). Érdekes a hegy Szentbékálla felőli oldalának bányája is. Itt csupán aragonitet sikerült egy alkalommal találni. A Fábián–Katanics-féle bánya kőzetének mandulaüregeit csak fehér vagy zöldes színű kalcit gömböcskék borítják. Annál több ásványtani érdekességgel szolgál a nagy bánya. Ez a Balatonvidék legjobb phillipsit lelőhelye. Phillipsiten kívül kalcit, aragonit, chabazit és gmelinit is előfordul. Mauritz a diszeli phillipsit öt típusát ismerteti. A phillipsit, mint ismeretes, egyhajlású ásvány, azonban sohasem találhatók egyszerű, hanem csak magasabb szimmetriát utánzó ikerkristályai. A legegyszerűbb típus a látszólagos négyzetes prizma és piramis kombinációja. Ilyen látszólagos négyzetes kristályok merőlegesen áthatolhatnak egymáson s így a tulajdonképpen 12 egyénből álló kereszt alakú díszes ikertömbök jönnek létre. Ha a látszólagos piramislapok növekedésével a kereszt szárai közötti hézagokat a kristály kitölti, rombtizenkettősre emlékeztető kristályalak keletkezik. Ez utóbbi típus kristályai 2 mm nagyok is lehetnek, míg az előbbiek jóval kisebbek. A tűalakú kalcitokat rendkívül hegyes szkalenoéder és hegyes romboéder lapjai határolják. Ezeket Mauritz a Balatonvidék több lelőhelyéről is kimutatta. Phillipsit a kalcitokat sokszor kéreg módjára burkolja. Szeret a phillipsit dezminre emlékeztető legyezőszerű csoportokban vagy sugaras szerkezetű gömbök alakjában is megjelenni. A chabazit kristályai igen aprók. A gmelinit fakolitszerű hatszöges bipiramist alkot.

10. kép. A volt Fábián- és Katanics-féle bánya a Halyagos-hegyen

A Halyagostól délkelet felé húzódik a Köveshegy (345 m), Kopaszhegy (305 m) és a Harasztoshegy (213 m) csoportja. A Köveshegyen hatalmas kőomlás látható.

A Balatonfelvidék triász fennsíkjának közepén körülbelül 120 m t. sz. f. magasságban épült Tapolca városkája. A várost valóságos gyűrüalakban övezik azok a bazalthegyek, amelyek szabályos vulkánalakjukkal, fantasztikus bazaltoszlopaikkal, festői várromjaikkal a világ egyik legbájosabb táját varázsolják a tapolcai síkra. E vidék szépségével költőket ihletett alkotásra.

Északon emelkedik a Haláp és a Véndek kettős csúcsa, keleten a Hegyesd parányi kúpja, majd a Csobánc, délkeleten a Tótihegy és Sabárhegy, a Gulács szabályos gúlája, lejjebb a Badacsony, délen a Szentgyörgy-hegy és Szigliget, végül nyugaton húzódik a Kovácsihegy és a Tátika óriási bazaltvonulata.

11. kép. Badacsony a Szentgyörgy-hegy felől, a tördemici bányával   12. kép. Badacsony a Tóti-hegy felől a tomaji és a kőkapui bányával

Badacsonytomaj és Nemestördemic között félkör alakban nyúlik be a Balatonba a vidék egyik legérdekesebb hegye, a Badacsony (11. kép). Alsó kerülete 11 km, legmagasabb pontja 438 m. Alsó kúpja pontusi agyag és homok, erre települt rá a bazalttufa s végül a 60–70 m vastag bazalttakaró. Kőzetét két hatalmas bánya rombolja állandóan, a tomaji és tördemici (12. kép). A tomaji bányában szépen van feltárva a tufa, míg a tetőn a vörösbarna lávasalakot találjuk. A hegyen északkelet-délnyugati irányban horpadás húzódik végig, valószínűleg az alapüledék süllyedésének eredménye. Emellett szól az a körülmény is, hogy a tomaji bányában feltárt kőzet össze-vissza töredezett. Szép bazaltoszlopok csak a hegy szélén láthatók. Legérdekesebbek a délnyugati oldal nagyszerű bazaltbástyái (13. kép) és az északkeleti oldal „kőkapu”-ja (14. és 15. kép).

13. kép. A Badacsony déli oldalának bazalt-bástyái

14. kép. A badacsonyi kőkapu nyugati pillére a bánya megnyitása (1949) előtt   15. kép. A. badacsonyi kőkapu keleti pillére

Szép bazaltoszlopokat tárt föl a tördemici kőfejtő is. A délnyugati oldal oszlopai padosan válnak el, úgy hogy a kő lapokra omlik szét (16. kép). Belőlük a szőlőkben asztalokat készítenek. A bazaltoszlopok lábánál túristaházat (Rodostó) építettek (17. kép). A túristaháztól sziklába vájt lépcső vezet a tetőre. A folyvást terjeszkedő tomaji és tördemici bányák az északi oldalon egyre közelednek, jelenleg a hegy északi oldalán már elérték egymást és a Kőkaput félig eltemette a bánya hányója (18. kép). Sorra dőlnek le a kőoszlopok és kiáltva sürgetik a vidék természetvédelmi parkká nyilvánítását.

16. kép. A Badacsony délnyugati oldalának pados elválású oszlopai   17. kép.

18. kép. A bánya hányójától félig betemetett Kőkapu a Badacsonyon (1949 óta)

A badacsonyi bányákban érdekes forróvizes ásványok és miarolites üregek találhatók. Mindkét bányában előfordul a phillipsit, Tördemicen azonban ritka. A tomaji bányából Liffa Auré1 írta le 1914-ben.

20. kép. A Gulács vékony oszlopos bazaltja a Községi bányában

A bánya nevezetes ásványa a Reichert Róbert által ismertetett aragonit. Finom víztiszta kristálytűk, kisebb-nagyobb üvegfényű kristályok, néha 8-10 cm-es méretű sugaras kristályhalmazok. A kristályok többnyire vésőalakúak. Rajtuk Reichert 37 kristályalakot észlelt, melyek 12-féle kombinációban jelennek meg. Az aragonitra gyakran kalcit nőtt rá. A kalcit a Badacsonyon nagyon gyakori ásvány. Sokszor az üregek falát teljesen kalcit borítja. Egyes üregekben pókhálóhoz hasonló finom szálas apatitet, az apatit-tűkön lebegve magnetit és augit, biotit és földpát kristályokat találhatunk. Ritkaságképpen chabazit került elő. Gyakoriak a kontaktmetamorfózist szenvedett agyag és homokkőzárványok. Közelükben lévő üregek néha több mm-es méretű diopszidos augitokkal vannak kitöltve. A tördemici bányában e zöldszínű augitok még nagyobb számban találhatók. Tördemicen a leggyakoribb ásvány a kalcit, mely itt többnyire cseppkőszerű képződményekben lép fel. Az aragonit ritka. A miarolites üregek nevezetessége a Mauritz által felismert leucit-vázkristályok. Nagy számban találhatók a néha szivacsszerűen lyukacsos bazaltban a szanidin apró kristályai. Szanidinnal együtt labradorittáblácskák, biototpikkelyek, apatit-tűk és jól fejlett apró augitok fordulnak elő. A legutóbbi időben Mauritz Tördemicen a kőzet likacsaiban gipszlemezeket és egy 2 cm-es pirrhotin zárványt talált.

A Kőkaputól lefelé vezető úton haladva, egy óra alatt könnyen elérjük a szabályos vulkáni kúpalakjáról nevezetes Gulácshegyet (19. kép). Kúp-alakja legszebben látszik Badacsonytomaj felől. Közelről azonban dél-nyugatról északkeletre húzódó koporsó alakja van. Legmagasabb pontja 293 m. Oldalában néhány év előtt két bányát is nyitottak. Ezekben fordulnak elő a Balatonvidék legszebb zeolit-ásványai. A kisebb csúcshegyi bányát természetvédelmi hivatkozással beszüntették, mert a Balaton felől is látható és a kőzete meglehetősen „kokkolitos”, azaz apró gömböcskékből álló darává, „murvá”-vá hull szét. A nagyobbik községi bánya azonban működik és szép (20. kép) csaknem fekete, burkolásra alkalmas kőzete valószínűleg a hegy vesztét fogja okozni. Kőzete a csúcs közelében vékony oszlopos elválású. A sziklás tetőről gyönyörű kilátás nyílik a vidékre (21. kép).

19. kép. A Gulács, Tótihegy, Csobánc és Agártető a Badacsony felől   21. kép. Balatonvidéki táj a Gulács felől (elől Csobánc és Halyagos-hegy, háttérben: Haláp és Agártető). A Csobánc előtt Gyulakeszi község

A Gulács a balatonvidék legkiválóbb zeolit-lelőhelye. A csúcshegyi bányából előkerült ritka zeolitok sajnos már nem találhatók, de a községi bánya északnyugati részéből, az ú. n. rókalyukból néha emberfej nagyságú zeolitokkal bélelt üregeket hasít ki a bányász kalapácsa. A kőzet a csúcshegyi bányában meglehetősen „kokkolitos". Sokhelyütt látunk „napszúrásos” bazaltot. A földpátpótló ásványok kimállása következtében a kőzet felületén világosszürke színű pettyek és köralakú foltocskák jelennek meg. A mandula-üregekben előforduló forróvizes ásványokat Mauritz dolgozataiból ismerjük. A csúcshegyi bányából kalcit, aragonit, opál, apatit, phillipsit, dezmin, nátrolit, mezolit, skolecit, és chabazit került elő. Phillipsit néha olyan tömegesen lép fel, hogy a bazalt eles törmelékét valóságos bazalt breccsává17 ragasztja össze. Megjelenése teljesen hasonló a diszeli bányából leírt phillipsitéhez. Az itteni phillipsitre jellegzetesek a cseppkőszerű megjelenési alakok. Az apró kristálykák több cm hosszú, 1-2 mm átmérőjű cseppkőhöz hasonló képződményekké tömörülnek. A dezmin gömböket és pamacsokat alkot. Gyakori eset, hogy a pamacs részben dezminből, részben nátrolitból áll. A nátrolit kévéket és pamacsokat alkot, melyek az üreget borító phillipsit-kéregre nőttek rá. Sokszor előfordul, hogy e kévék kristályai tetőző végűkön mezolitba, sőt olykor skolecitba mennek át. A chatazit, illetve fakolit mindössze néhány esetben volt megfigyelhető. Gyakori ásvány a kalcit is, melynek jellemző borsárga színű romboéderei 2 cm-nyi nagyok is lehetnek. A kalcit néha fehér színű és félgömbös parkettás felületű csoportokban jelenik meg. Legritkábbak az aragonit több cm hosszú tűkből álló sugaras halmazai. Egyszer fordult elő az apatit finom tűszerű kristályokban. A községi bányából phillipsit, dezmin, nátrolit, chabazit, kalcit és aragonit ismeretes. A phillipsit és nátrolit nagy tömegben csaknem mindig együtt jelenik meg. A nátrolit sugaras pamacsai a phillipsiten ülnek. Gyakran előfordul itt a nátrolit sugaras szerkezetű fehér gömböcskékből álló fürtök alakjában is. A chabazit ritka. Az újabban előkerült ásványok közül az analcim egyetlen, hexaéder-oktaéder kombinációban előforduló kristálya nevezetes. A községi bánya bazaltjában érckiválások is előfordulnak. Vizsgálata az ércet pirrhotinnak állapította meg. Találhatunk még zöldes-szürke színű, viaszkülsejű, lágy opáltömegeket is.

22. kép. A Gulács és a Tótihegy a Badacsony felől

A Gulácsról félóra alatt kényelmesen átsétálhatunk a szomszédos Tótihegyre (347 m, 22. kép). A Gulács és a Tótihegy valószínűleg egy hasadék mentén tört fel. Kőzeteik és ásványaik között igen nagy a hasonlatosság. A bazalt pontusi homokon, illetőleg délkeleti részén a vörös permi18 homokkőn nyugszik. A Gulács felé néző oldalán, a csúcs közelében oszloposan válik el. Ezek az oszlopok keskenyek, átlag 30 cm átmérőjűek. Az északi oldal bányájában a bazaltoszlopokat a hegy körvonalaival párhuzamosan haladó nagyméretű gömbhéjjas elválás metszi. Így a hegy valósággal sugaras héjjas szerkezetet tár elénk. Nyugati oldalán kisebb dombalakú nyúlvány van. Ezt a régi tulajdonosáról Szalay-féle bányának nevezett kőfejtő tárja fel. Kitűnő, szép oszlopokban elkülönülő bazaltjában, zeolitos mandula-üregeket találunk E zeolitos üregeket Mauritz vizsgálta, nátrolitot és phillipsitet határozott meg.

23. kép. A Csobánc

A Tótihegytől északkeletre fekvő kis Sabárhegyen csak tufa található. Gyulakeszi felett meredeken emelkedik a Csobánc csonka kúpja (376 m, 23. kép). Alsó kúpja ennek is pontusi agyag és kavicsos homok, a felső bazalt, mely az északnyugati oldalon ívelt oszlopokra esik szét. Kőbányászás nincs a Csobáncon. A hegy csúcsát festői várrom díszíti (24. kép). 1255-ben kezdték építését. A vár alatti várkút pompás hideg vize ma is iható, A vár az évszázadok folyamán minden ostromnak ellenállt (25. kép). Nem tudta bevenni sem a török, sem a labanc. A XVI-XVII. században rablóvár volt. Kapitányai gyakran fosztogatták az alatta átvonuló kereskedőket. 1669-ben Eszterházy Pál nádor vásárolta meg. Az 1707-es sikertelen labancostrom azonban annyira megrongálta, hogy katonai jellegét elvesztette. A vár köveit a lakosság széthordta építkezésre, de az egykor híres várkert orgonabokrai minden tavasszal kivirítanak.

A Diszelből Monostorapátiba vezető országút mellett szabályos kúp alakjával a Hegyesd (26. kép) (284. m) vonja magára a figyelmünket. A hegy bazaltkúpja az alaphegység fődolomitjára települt tufán nyugszik. Meredek oldalán fölkapaszkodva, a tetőn – bár nem nagyobb, mint 20 lépés hosszú és 10 lépés széles – parányi őrtorony romjait találjuk.

24. kép. Várromok a Csobánc tetején. (Háttérben a Szentgyörgy-hegy és a szigligeti halmok láthatók)    25. kép. A Csobánc látképe a Halyagos-hegy felől
26. kép. A Hegyesd a Halyagos-hegy felől. Háttérben az Agártető

A távolban a Tapolca felől lefaragott Haláp (316 m) csonkakúpja látszik (27. kép). A Halápot Tapolca felől az országúton 40 perc alatt kényelmesen elérhetjük. Déli oldalán óriási kőbánya rombolja állandóan a hegyet (28. kép) és a követ kötélpályán szállítják a hegy lábánál fekvő vasúti lerakodó helyre. A Balatonvidék egyetlen bazaltbányája sem nyújt olyan megdöbbentően szép képet, mint a halápi bánya. Oszlop oszlop mellett nyúlik meredeken az ég felé (29. kép). A délnyugati oldalon két lávaömlés látszik (30 kép); az alsó takaró szélesebb oszlopokban elváló durvaszemű kőzetére reásimul a felső takaró vékony oszlopos, finomabb szemű bazaltja. A felső takaró oszlopai a hegy közepe táján kifelé fordulnak, sőt vízszintesen feküsznek rá az alsó rész függőlegesen álló oszlopaim. A fejtés folyamán itt elérték a törmelékkel kitöltött krátert (31. kép). A vízszintesen fekvő oszlopok a kráter falára merőlegesek. A bánya vulkáni tufát és breccsát is feltár. A hegy kitöréses kőzetei északon a fődolomitra, délen a lajta- és szarmata-mészkőre települtek. A lávatakaró nem vastag, északon alig 60 méter.

27. kép. A Haláp. (Jól látható a Tapolca felőli oldalon működő hatalmas kőbánya)   28. kép. A Haláp oszlopos bazaltját feltáró kőbánya
29. kép. Bazaltfejtés a Halápon   30. kép. Két lávaömlés jól elkülönülő oszlopai a Haláp délnyugati oldalán
31. kép. A Haláp törmelékkel kitöltött krátere   32. kép. A Tapolca-környéki bazalthegyek látképe a Halápról (Csobánc, Tótihegy, Gulács, Badacsony)

A Haláp ásványait Mauritz ismertette. A Haláp mandulaüregei a bennük keletkezett ásványok szerint két csoportba sorozhatók. Az egyik csoportba a zeolitos mandulaüregek, a másik csoportba a miarolites üregek tartoznak. Miarolites üregekben csak ritkán fordulnak elő zeolitok. A zeolitok közül legyezőszerűen elhelyezkedett finom rostok alakjában a dezmin található. Egyszer fordult elő a rendkívül ritka taumazit, mely víztartalmú szénsavas, kénsavas, kovasavas kalcium. A taumazit egy kontaktmetamorfózist (19) szenvedett agyagzárvány repedéseiben foglalt helyet. Ez agyagzárványban parányi zöldszínű spinellek vannak nagy tömegben. A zárvány közelében a bazalt kisebb üregéből a gismondin nevű zeolit apró kristályai, egy másik üregből phillipsit került elő. Néha megtalálhatók a chabazit 2–3 mm-es romboéderes kristályai is. A hegy déli oldalán valószínűleg fentről leszakadt különálló oszlopos elválású bazalttömb volt. E tömböt már teljesen lefejtették. Ennek kőzetéből nagy mennyiségben kerültek elő zeolitos mandulaüregek. A fehér gömbök Mauritz legújabb vizsgálatai szerint nátrolit-mezolitnak bizonyultak. A miarolites üregek – különösen nagyító alatt – a legérdekesebb látványt nyújtják. Több mm hosszú tűalakú augitkristályok, hatszögletű, néha romboéder lapokkal is határolt ilmenit-táblácskák, labradorit- és szanidin-lemezek, éles magnetit-oktaéderek, biotit-pikkelykék, finom, 1-2 mm-es apatit-tűk laza szabálytalanságban nőnek egymáson keresztül-kasul. Az ilmenit néha dárda vagy teljesen szabálytalan alakú lemezekben jelenik meg. Mindig a legutolsó termék a kalcit, melynek apró kristályai sokszor teljesen beborítják az üreg falát. Gyakran tartalmaz a halápi bazalt kvarc-zárványokat, melyeket a ponttusi homokkő áttörésekor olvasztott magába. E zárványok szomszédságában keletkezett kicsiny üregekben néha érdekes ásványok fordulnak elő. Így zöldszínű, ú. n. diopszidos augitok és apatit-tűk tömege. Ezeken kívül Mauritz még több zeolitszerű ásványt említ, amelyeknek meghatározása ezideig nem sikerült. A chabazit két alkalommal szintén agyagzárványok szomszédságában fordult elő. A Haláp a Balatonvidék egyik legkiválóbb ásványlelőhelye. A tetőn ókori és római edény töredékeket, római pénzeket is találtak. Szép kilátás nyílik innen a tapolcai fennsíkra. (32. kép.) A látóhatáron egymás mellé sorakoznak az Agártetőről a Szentgyörgy-hegyig a szebbnél szebb vulkáni hegyek.

A Haláp szomszédjában a Véndeki dombok kavicsból és homokból állnak, csupán a tetőn találunk bazalttufát és bazaltfoszlányt.

33. kép. Szigligeti Várhegy    34. kép. Szigligeti romok
35. kép. Szent györgy-hegy a szigligeti romok felől

A Badacsonytól nyugatra s a Szentgyörgy-hegytől délre a Balaton partján emelkednek a Szigligeti-halmok. Legérdekesebb a Várhegy (242 m). Tetején festői várrom áll (33. kép). A hegy déli oldala meredek, észak felé azonban lankásan emelkedik. Kőzete vulkáni hamuból, márga és homokkődarabokból összeragadt tufa és durva konglomerát. Nyugat-keleti irányban bazalttelér szeli át, mely a kihűlési felületre merőleges oszlopokban válik el. E telér kőzetét a keleti oldalon kis fejtés tárja fel, amelyből Hu1yák Valér 1903-ban phillipsitet írt le.

A hegytetőn álló várat Favus pannonhalmi apát építtette a tatárjárás után (34. kép). 1334-ig királyi vár volt. A XV. században az Ujlakyaké, 1490-ben a Lengyel család kezébe került. A török háború idején fontos erődítmény volt. Csobánchoz hasonlóan a török ezt sem tudta elfoglalni. 1672-ben villámcsapás gyújtotta fel, leégett és többé nem épült fel.

Szigligettől északra Hegymagas, Raposka és Kisapáti községek között magányos szigethegyként emelkedik ki a tapolcai fennsíkról a Szentgyörgy-hegy (35. kép), a Badacsony mellett a Balatonvidék legérdekesebb és legfestőibb bazalthegye (36. kép). Legmagasabb pontja 415 m. A pontusi üledékekre 270–290 m magasságban rakódott le a 4-5 méteres tufaréteg. Erre folyt rá a körülbelül 40 m vastag bazaltláva. A tetőn megtalálható a rozsdaszínűre mállott kenyérkő. A lávatakaró nem egységes, hanem két jól elhatárolt lávaömlés eredménye. A két lávaömlést legszebben a hegy nyugati oldalán lévő kőfejtő tárja fel. Az alsó durvaszemű, „dolerites”, vaskos oszlopokban elkülönülő bazaltra éles határral fekszik rá a második lávaömlés, melynek finomabb szemű kőzete karcsú oszlopokban válik el. Az oszlopok kúposan dőlnek egymás felé. A hegy legnagyobb nevezetessége az északkeleti oldal hatalmas bazaltkőképződménye a „nagyorgona”, 20–25 m magas, 1–1,5 méter átmérőjű kőoszlopok sorakoznak orgonasípok módjára egymás mellé. Az oszlopok szélükön a mállás következtében legömbölyödve óriási „kőzsákok”-hoz hasonlítanak. Az ottani nép így is hívja (37. és 38. kép). Az oszlopok padosan elválva lemezekre esnek szét s lehullva törmeléket, „kőtengert” alkotnak. A lemállott kődarabok többnyire világos színű pettyekkel, foltokkal vannak tarkítva. Ugyanis a kőzetből a „földpát-pótló ásványok” könnyen kimállanak és a kőzet szeplős lesz, „napszúrásosnak” hívják. Ilyen napszúrásos bazalt sokhelyütt előfordul. A hegy déli lejtőjén szép vulkáni bombák találhatók. Érdekes sziklaalakulat látható a hegy keleti ormán, mégpedig legszebben a diszeli országút felől. A szikla alakjából hatalmas arc körvonalai bontakoznak ki, jellegzetes vonásai után „Beethoven halotti maszkjának” nevezték el. A hegy kőzetét valamikor bányászták, azonban kisebb szilárdságánál fogva ipari célokra kevésbé alkalmas, ezért a fejtést csakhamar beszüntették s így a hegy a pusztulástól egyelőre megmenekült.

A nyugati oldalon valamikor érdekes vulkáni bombákat lehetett találni, ma azonban már alig, mert a kirándulók teljesen elhordták. Az alsó lávatakaró kőzetére Mauritz szerint legjellemzőbb az ilmenit tömeges megjelenése. A bazaltos kőzet az esszexit-gabbroid és gabbrodiorit típusok között foglal helyet. Benne szabad szemmel csak olivin ismerhető fel.

Forróvizes ásványok közül a Szentgyörgy-hegyről csak phillipsit, chabazit és kalcit ismeretes.

A hegyet a Haláphoz hasonlóan már a kőkorszak embere is lakta.

Csiszolt kőeszközöket és bronzkori eszközöket találtak itt. A rómaiak is lakták. A Nagyorgona alatt szép turistaházat emeltek.

36. kép. Szentgyörgy-hegy    37. kép. A szentgyörgyhegyi
38. kép    39. kép. A Tátika a Szántói hegy felől

A Keszthelyi-hegység harántvetődésekkel összehasogatott dolomit-rögjét félkör alakban veszi körül Zsid, Zalaszántó, Vindornyaszőlős és Sümeg között a Kovácsi-hegy és Tátika-csoport hatalmas bazaltvonulata. E vulkánokon szemmel látható, hogy a bazalt hasadék mentén tört fel (hasadék-vulkánok). A vonulat legdélibb tagja Lesencetomajtól nyugatra a Csócsahegy (278 m). Itt az egykori bazalttakarónak már csak roncsai vannak meg. A bazalt északnyugat felé a 404 m magas Kőorra vagy Nagy-Lázhegyben, majd a Fertős-tetőn (403 m) áthaladva a Mulatóhegyen (298 m) folytatódik. A legjobban megmaradt a Nagy-Lázhegyen, míg a Mulatóhegyen csak foszlányai találhatók A Kávéhegy, Kis-Lázhegy (369 m) és Öreg-Lázhegy (344 m) mállott és foszlott bazalttakarója után jutunk a Szebike bazaltfennsíkjára. A 361 m magas csúcs fekete bazalt. A vadregényes, erdős Szebike-völgy észak felé a Farkashegy (377 m) és Prágahegy (364 m) mellett a Sarvaly-hegyhez (292 m) vezet. A Sarvalyhegyet a Sarvaly-major mellett kőfejtő tárja fel. A kőzet sötét, csaknem fekete, több helyütt erősen üveges bazalt. A kőzet üregeiben szép zeolitek találhatók Ezeket szintén Mauritz ismertette. Leggyakrabban fordulnak elő a phillipsit ismert ikerkristályai és a kalcit. A 3–7 mm-es méretű víztiszta apofilitek alkata a szabályos hexaéder-oktaéder középkristályéra emlékeztet. A kristályok lapjain érdekes rajzolatok, parkettázottság látható. Két pontosabban meg nem határozható ásvány adatai a dezminéhez és heulanditéhez állnak közel. A bánya legnagyobb ásványi nevezetessége a taumazit, melyet Magyarországon legelőször itt találtak meg. Kristályai finom, felső végükön ecsetszerűen szálkás, alsó végükön buzogányszerűen kiszélesedő tűk. A sarvalyi bányából újabban előkerült zeolitok közül a nátrolit kézi nagyítóval is felismerhető. A mandula-üregek falát borító kéreg néha 2 mm-nyi barnászöld augit-kristályokat és vékony apatit-tűket tartalmaz. A legutóbbi időben a thomsonit is előkerült innen.

A sarvalyi bányától kb. 7 km-re DK felé a Nagylázhegy bazaltjában, Zsid község mellett mogyorónagyságú mandulaüregeket találhatunk, melyekben phillipsit, kalcit és nátrolit foglalnak helyet.

A Szebikehegy kutatóvágataiból kikerült bazalt hólyagüregeiben phillipsit és nátrolit fordult elő, Sümeg, Prága és Prágacsehi bazaltjából Mauritz szintén phillipsitet és nátrolitot ismertetett.

A Szebikeheggyel szemben a Szebikevölgy túlsó oldalán meglehetősen meredeken emelkedik a csoport legnevezetesebb tagja, a Tátika (39. kép). Itt is két lávaömlés volt. A laza pontusi rétegekre 250–330 m magasságban települt rá az alsó ellipszis alakú bazalttakaró, mely szélein kifelé görbült oszlopokban válik el. Ebből szintén 80-90 m magasságig emelkedik a második kitörés kúpja. Bazaltja kétségtelenül a nátronsorba tartozik. Benne az ismert kőzetalkotókon kívül nagy szerepet játszanak a zeolitok. Legnagyobb mennyiségben lép fel a phillipsit, némely helyen a kőzetben valóságos alapanyagot alkot. A nátrolit már ritkább. Biztosan felismerhető volt a Szebike, a Fertős- és a Farkas-hegy bazaltjában. A legritkább zeolit az analcim. A Szebike kőzetének apró hólyagaiban s itt-ott a Tátika bazaltjában is kimutatható. A Tátika kőzetében szabad szemmel olivin és néha augit figyelhető meg. Egyes üregekben vulkáni utóműködés termékeként opál is megjelenik. Pontusi homokkőből származó kvarc-zárványokat sokhelyütt gyűjthetünk.

40. kép. A Tátika vár romjai

A 413 m magas tetőn állnak az ősi Tátika-vár romjai (40. kép). A monda szerint még a tatárjárás előtt épült. Eredetileg a Tátika családé volt. A család kihalása után Zsigmond király 1400-ban Gersei Pethő Jánosnak adományozta, akinek utódai 1760-ig megtartották. Ekkor a keszthelyi Festetich-család birtokába került. Jóllehet a kuruc harcokban nem szerepelt, az 1713-i vár-rombolásnak Csobánccal és Sümeggel együtt áldozatul esett.

Tátikától nyugatra, a zalaszántói nyereg túlsó oldalán emelkedik a Kovácsihegy bazaltcsoportja. Tagjai a Szántóihegy (310 m), Hermántó (302 m), Kovácsihegy (356 m), Váradhegy (343 m) és Csehi-mellék (346 m). A Szántói-hegy próbafejtései alapján úgy látszik, hogy itt idővel élénk bányászat fog megindulni. A Szántói-hegy kis feltárásainak bazaltjában zeolitos mandulaüregeket találunk, melyekben phillipsit, aragonit és nátrolit-tűk ülnek. A Kovácsi-hegy vindornyaszőllősi nagy bányája évek óta szünetel. A bazaltláva mindenütt a pontusi üledékekre folyt rá. Kőzetében nagy számban fordulnak elő zeolitokkal bélelt mandulaüregek. Leggyakoribb itt is a phillipsit. A nagy mennyiségben fellépő nátrolit többnyire prizma és piramis kombinációja. Előfordulnak még kalcit, aragonit, valamint apró apofilitkristályok is. A Kovácsihegy tetején a Vadtónál található homokot a szél hordta fel.

A balatoni bazaltvidék fennsíkja észak felé Devecseren túl lassan ereszkedve átmegy a Kemenesalja vidékére. Itt emelkednek a legtávolibb bazaltkúpok, Somlyóvásárhelytől északra a Somlyóhegy és Celldömölk mellett, a Sághegy. Jánosházánál a Kissomlyóhegyen csak tufa található. A Somlyóhegy csonka kúpja magányosan rajzolódik a láthatárra a környező síkból (41. kép). (435 m.) Alsó lejtőit, mintegy 300 m-ig agyag és kavicsos homok építi fel. Erre fekszik rá gallér alakjában a vulkáni tufa, s végül 300- 400 m magasságban a bazalt korongja. A tetőt az utolsó kitörés salakja borítja. A Somlyó bazaltja csak kevés helyen oszlopos, inkább pados elválású.

41. kép. Somlyó-hegy

42. kép. Somlyóvára a hegy északi előfokán    43. kép. Somlyóvár

Északi előfokán a festői Somlyóvár romjait láthatjuk (42. kép). A távolról tömör épülettömbnek látszó várromból sokszögletű meredek gúla alakú, templomtoronyhoz hasonló építmény emelkedik (43. kép). Ez a Magyarországon egyedülálló építmény az egykori nyílt tűzhelyű konyha kürtője. Ehhez hasonló építményt csak Ausztriában s a németországi és franciaországi várakban (pl.: Avignon) lehet látni, így valószínű, hogy építőmesterét onnan hívták e színmagyar vidékre. Valószínűleg a XIV. század elején épült. Az első történelmi adat róla 1352-ből való. A XIV. és XV. század folyamán többször cserélt gazdát. Nagy Lajos király Heym fia Benedeknek adományozta. A Himffyektől Zsigmond királyhoz jutott, aki egy Valkó megyei várért a Garay-családnak adta. Mátyás király megvette Garay Jóbtól és 1479-ben a törökverő Kinizsi Pálnak ajándékozta. 1493-ban megvették a Szapolyaiak, majd ezektől 1495-ben Bakócz Tamás, akkori egri püspök. A kezdetben egyszerűbb várat ő építtette hatalmas erődítménnyé. Tőle unokatestvére, Erdődy Péter örökölte. 1453-ban a vár tövében verte meg Zrínyi Miklós a Székesfehérvár elfoglalása után Veszprémbe küldött török sereget. A mohácsi vész utáni időkben. Erdődy Péter felvidékre költözött s a várat zálogba adta Devecseri Choron Andrásnak, aki bátor ember lévén, meg mert benne maradni. Halála után örökösei kezén a vár pusztulásnak indult (44. és 45. kép). Az országgyűlés hiába könyörögött Rudolf királynak, hogy a fontos végvárat szereltesse fel, a vár egyre pusztult. 1707-ben érte meg az egyetlen katonai eseményt, Bottyán János tábornok semmiféle ellenállással nem találkozva, megszállta Somlyót. Végül Eszterházy Antal kivonta belőle az őrséget. Valószínű, hogy a kivonuló kurucok voltak okozói a vár végleges pusztulásának. Faragott köveit széthordták építkezéshez, mindazonáltal ma is egyik legjobb állapotban lévő vármaradványunk. A hegytetőn lévő turistaházat és kilátótornyot kormányunk 1954 nyarán helyreállíttatta.

A hegy bazaltját a kőbányászat a mai napig megkímélte.

44. kép. Somlyóvári romrészlet

45. kép. Somlyóvári romok    46. kép. A celldömöllki Ság-hegy maradványának képe 1937-ben. Ma már a bazaltból semmi sincs

Ellenkező a helyzet a legtávolabbi bazalthegyen, a celldömölki Sághegyen (46. kép). Itt az öt évtized óta tartó kőbányászás már az egész bazaltréteget eltakarította. A hegy kopár csonkja szomorú figyelmeztetés a még megmenthető Badacsonyra, s a többi szép balatoni bazalthegyre. A Sághegy szintén kettős csonkakúp. A tufa kb. 200-260 m magasságban ellipszis alakban települt rá a pannóniai üledékekre. Erre folyt rá az igen híg láva, mely a tufafelület minden egyenetlenségét kitöltötte. Lapos teteje kb. 50 katasztrális holdnyi, csaknem sík terület volt. A lávaömlés több szakaszban történt. Az alsó bazalt 20–55 m vastag, a felső 10–15 m. Északkeleti oldalán kőzsákszerű képződmények láthatók. Földtani felépítésévei és bazaltjával Vitális, Jugovics és Mauritz foglalkozott részletesen. A bazalt itt is tufára települt és több kitörés hozta létre. A felső részekben érdekes durvaszemű, dolerites tömböket találunk20, amelyek sokhelyütt miarolites üregekbe mennek át. E dolorites kőzetekben a bazalt elegyrészeinek néha cm-es kristályait láthatjuk: nagy augit kristályok mellett plagioklász, anortoklász, és szanidin-táblácskákat, biotit pikkelyeket, olivin-kristályszemcséket, néha tekintélyes nagyságú ilmenit-táblácskákat, parányi magnetit-oktaédereket, gyakran tömegesen fellépő apatit-tűket. A miarolites üregekben a dolerites bazalt elegyrészei szabadon kristályosodtak. E szabadon fejlődött kristályok cm-es méretűek is lehetnek. Az üregekben aragonit is előfordul. Kihegyesedő tűalakú, 2-3 cm-es kristályai pamacsszerűen sugarasan nőttek a kőzethez. Némelyik üregben utolsó képződményként megjelenik augitra, földpátra vagy ilmenitre telepedve a kalcit. Vannak olyan üregek is, melyek csak kalcitot tartalmaznak. Érdekes, hogy a sághegyi bazaltból teljesen hiányoznak a zeolitok, Az elemzések adatai alapján a kőzet a teralit-gabbroid, illetve esszexit-gabbroid magma-típusba sorozható. A durvaszemű kőzetet Jugovics Lajos „esszexit”-nek írta le és hatalmas darabja a Magyar Nemzeti Múzeum Asványtárában van elhelyezve.

47. kép. Fonyódi várhegy látképe a Badacsony-tetőről

Meg kell emlékeznünk a Tihanyi-félsziget és a boglári, valamint a fonyódi hegyek (47. kép) bazalttufáiról. Különösen a Tihanyi-félszigeten fordulnak elő nagy mennyiségben. Az itt látható „gejzírkúpok” szintén tanúi az egykori vulkánosságnak.

A Balatonvidék vulkánjai rég kialudtak, nem működnek, mióta ember él a földön, de ma is tanúi az itt lejátszódott geológiai eseményeknek . Vékony kéreg lábunk alatt a „szilárd” föld, mely folyton változtatja arculatát s ha megmozdul, hegységek pusztulnak és hegyek születnek. A balatoni „tanú-hegyek” is engedelmeskednek a pusztulás törvényeinek. Pusztítja a víz, a szél, a fagy, rombolja az idő, rombolják a bányák. Hallgassuk meg legszebb vidékünk, mondhatjuk „nemzeti parkunk” segélykiáltását, és mentsük meg a még megmaradt értékeinket, megfelelő törvényhozással. Ugyanis a bányászás beszüntetése nemcsak természetvédelmi, hanem egyúttal szociális probléma is. Több ezer bányászcsalád él a kőfejtésből és nem lehet kenyerüket elvenni anélkül, hogy ne történjék. gondoskodás sorsukról. A legutóbbi időben kormányzatunk Uzsa-pusztánál a Lázhegyen létesített, anyagi áldozatokat nem kímélve, új hatalmas bányaüzemet, mely hivatott lesz a fokozatosan leépítésre kerülő badacsonyi és gulácsi kőbányászat dologozóinak kenyerét biztosítani.


Kenyeret ad a magyar föld és a magyar hegy is. Ám a kenyér mellé ad jó bort, a híres szentgyörgy-hegyit, badacsonyit, somlyóit, a hegyek virágos, madárdalos erdői pihenést, a hegy lábát mosó hullámok üdülést, minden magyarnak büszke boldogságot kora tavasztól késő télig, amikor a Magyar-tenger hullámait lefogta a jég s – a balatoni népdalt idézve – a „Badacsony tetejét belepte a hó”.


MAGYARÁZÓ JEGYZETEK

* Az 1954-ben megjelent mű helyesírása és nyelvezete esetenként eltér a ma használttól. A fényképek cinklemezről, alacsony felbontással kerültek sokszorosításra, amely a digitális feldolgozás során a képeken moiré-effektust eredményezhet.

1 Földünk őstörténetét a földtan ősállati (rétegtani) alapon négy főcsoportra osztja:
     1. archeozoikum, (földtörténeti őskor)
     2. paleozoikum, (földtörténeti ókor)
     3. mezozoikum, (földtörténeti középkor)
     4. kainozoikum (földtörténeti újkor).
A csoportokon belül időszakokat, az időszakokon belül korokat s a korokon belül korszakokat (emeleteket) különböztetünk meg. A pannóniai vagy pontusi korszak a földtörténeti újkor pliocén időszakának alsó emelete, míg a levantei korszak a pliocén felső emelete. A pannóniai korszak 10 millió évvel ezelőtt volt, míg a levantei korszak 2- 3 millió éve.

2 A triász időszak a földtörténeti középkor legalsó szakasza, felette van a jura s efelett a kréta időszak.

3 Harmadidő (népiesen „harmadkor") a földtörténeti újkor alsó szakasza, melyet a következő időszakokra szokás felosztani: a legfiatalabb a pliocén (lásd feljebb), utána következik a miocén, oligocén és eocén.

4 Mediterránnak hívjuk a miocén középső emeleteit.

5 A vulkáni bombák diónál nagyobb méretű, néha több mázsás lávadarabok, melyeket a vulkán kitörése messzire hajít és amelyek a .levegőben forgó mozgást végezve, forgási alakokban szilárdulnak meg. Így gömb, tojás-, orsó-, korongalakjuk van, néha dugóhúzószerűen megcsavart véggel. Egyeseknek a levegőben csak vékony, szilárd kérgük képződik. Ezek a földre zuhanáskor alsó részükön belapulnak, felső felületük kenyér héjjához hasonlóan berepedezik s létre jönnek a „kenyérkérgű” vulkáni bombák.

6 Vulkáni hamu a vulkán által izzó állapotban kiszórt finom kőzetpor; a lapilli dió-mogyoró nagyságú lávacseppek és kőzetdarabok, melyeket a működő vulkán a hamuval és a vulkáni bombákkal együtt kiszór.

7 Vulkáni hamu- és lapillitömegek megszilárdulása útján jönnek létre a vulkáni tufák.

8 Láva a föld belsejéből feltörő izzó-folyó kőzetanyag.

9 A zeolitek víztartalmú kovasavas ásványok, melyekben a víz a kristályrács hézagaiban lazán foglal helyet, könnyen eltávolítható. Az elillant víz ismét pótolható, sőt más folyadékkal (pl. alkohollal) helyettesíthető anélkül, hogy a kristályrács mélyreható változást szenvedne.

10 A gejzírek időszakosan feltörő hév források, melyeknek vizét a vízgőz feszítő ereje löki magasba.

11 A bazaltos kőzetek sötétszürke színű, finom szemcséjű tömött kőzetek, melyek nagy szilárdságuk folytán útépítésre, burkolásra igen alkalmasak. Bazaltos kőzetet többet ismerünk. A legfontosabbak: földpátbazalt, pikrit, trachidolerit, tefrit, bazanit, nefelinit, leucitit, alkálibazalt. Külsőleg nagyon hasonlítanak egymáshoz, azonban ásványos összetételük megkülönbözteti őket. így a bazanitban mindig találunk kőzetalkotóként földpátot és olivint, míg a tefritben soha sincs olivin és az alkáli bazaltban soha sincs földpát, csak ú. n. földpátpótló ásvány (pl. nefelin, leucit stb.).

12 Hidrotermális metaszomatózis (forróvizes ásványanyagszállítás) az ásványképződés különleges módja. Az izzó magma (magma görög szó, tésztát jelent: az izzó-folyó kőzetanyagnak a geológiában szokásos elnevezése) nagy nyomáson magába zár gázokat és gőzöket, így vízgőzt is, mely a nyomás és hőmérséklet csökkenésekor a kőzetanyag megszilárdulása után cseppfolyósodva forró, vizes oldatként marad vissza. Ha a nyomás elég nagy, az oldat hőmérséklete 5000C feletti is lehet. Ilyen állapotban ércanyagot is tartalmazhat oldva. Ez az oldat a lehűléskor összehúzódó kőzet repedéseibe nyomul s ott lehűlve, belőle az oldott anyagok kikristályosodnak, így jönnek létre az érctelérek és egyéb ásványos telér- és üregkitöltések.

13 A föld izzó magjából származó kitöréses kőzeteknek két főcsoportját különböztetjük meg:
     1. alkáli-mész vagy pacifikus kőzetek; ezek jellegzetes képviselői a Csendes-óceán vidékén találhatók,
     2. alkáli (főleg nátron-) vagy atlanti kőzetek csoportja; ezek legjellegzetesebben az Atlanti-óceán vidékén fordulnak elő.

14 Nátrolit és phillipsit a zeolitok csoportjába tartozó (lásd 9. jegyzetet), kovasavat, alumíniumot és nátriumot tartalmazó ásvány. A nátrolit rendszerint finom tűk alakjában, míg a phillipsit legtöbbnyire rombtizenkettőst utánzó alakban jelenik meg.

15 A gabbroid magma kémiai összetétele a földpátbazalténak felel meg; az essexitnek megfelelő kiömléses kőzet a trachidolerit, míg a theralitos magma bazaltos kőzete, ha nincs benne szabad olivin, a tefrit, ha van olivin, a bazanit.

16 Limburgitek szintén a bazaltos kőzetek csoportjába tartoznak. Nem tartalmaznak kőzetalkotóként földpátot.

17 A breccsa valamely idegen anyaggal összeragasztott éles darabokból álló kőzettörmelék. A konglomerátban összeragasztott kőzetdarabok legömbölyödött kavicsok.

18 Perm a földtörténeti őskor legfelső időszaka. Nevét az oroszországi Perm kerület után kapta.

19 Metamorfózis = kőzetátalakulás. Kontaktmetamorfózis az átalakulás egyik módja, mely akkor jön létre, ha valamely kőzettel az izzó magma érintkezésbe kerül.

20 A durvaszemű bazaltos kőzetet doleritnek hívják.


Névmutató

A
Agártető *
Apátihegy *, *
B
Badacsony *, *
Badacsonytomaj *, *
Balatonhenye *
Boglári hegy *
Bondoróhegy *, *, *
C
Csehi-mellék *
Csobánc *
Csócsahegy *
D
Diszel *
F
Farkashegy *
Feketehegy *
Felsődörgicse *
Fenyves-hegy *
Fertős-tető *
Fonyódi várhegy *
G
Gulács *, *
Gyulakeszi *
H
Haláp *, *, *
Halomhegy *, *, *
Halyagoshegy *
Harasztoshegy *
Hegyesd *, *
Hegyestő *
Hermántó *
K
Kapolcs *
Kávéhegy *
Kecskehegy *
Királykő *
Kishegyestő *
Kis-Lázhegy *
Kissomlyóhegy *
Kopácsihegy *
Kopaszhegy *
Kovácsihegy *
Kovácsi-hegy *
Kőorra *
Kővágóőrs *
Köveshegy *
Köveskál *
M
Mátéhegy *
Mencshely *, *
Mulatóhegy *
N
Nagy-Lázhegy *
Nemestördemic *, *
Nyireskút *
O
Óbudavár *
Ollakhegy *
Öreghegy *
Öreg-Lázhegy *
P
Prágahegy *
S
Sabárhegy *
Sághegy *, *, *, *
Sarvaly-hegy *
Sátormál *
Somhegy *
Somlyóhegy *
Szántóihegy *
Szebike *
Szentantalfai-hegy *
Szentbékálla *
Szentgyörgy-hegy *, *, *
T
Tátika *, *, *, *, *
Tihany *
Tótihegy *
V
Váradhegy *
Várhegy *
Véndek *
Vöröstető *
Z
Zánka *