Brandt Györgyi:

Gragger Róbert, a hungarológia tudományág megteremtője


Tartalomjegyzék

Bevezetés

Pálykezdés

A berlini egyetem tanára és berlini Magyar Tudományos Intézet igazgatója

Az Ungarische Jahrbücher

A Collegium Hungaricum

Az utolsó évek

Értékelés, kitekintés

Bibliográfia


Bevezetés

Hungarologie – der Begriff ist gleichaltrig mit dem Institut...” 1, azaz a hungarológia fogalma egyidős az Intézettel. Gragger ugyanis berlini munkásságának kezdetétől fogva használta az ungarológia terminust, ami alatt (szintén saját kifejezésével élve) az egész magyar kultúrkört feldolgozó tudományt értette. Tőle származik tehát a hungarológia tudományág elnevezése, mibenlétének megfogalmazása, ő az ezzel kapcsolatos kutatások megindítója, szervezője, s egyben aktív művelője. Egy szóban is meghatározhatom jelentőségét: Gragger Róbert a hungarológia atyja.

A szó legtisztább értelmében vett „hungarológia” ez a tudomány, az önelvű és öncélú magyarság fejlődéstörténetét kutatja nem tisztán elvont szempontból, hanem hogy ismeretei és eredményei alapján megalkothassa az igazi magyar – a magyarabb – szellemiséget a ma és holnap számára.” 2

A Graggerrel foglalkozó szakirodalom két ágra bomlik: munkásságát röviden érintő, értékelő jellegű értekezések mellett a másik változat tevékenységi körének egy szeletét emeli ki, az irodalomtörténész, a szerkesztő vagy a kultúrpolitikus, a tudományszervező Graggert méltatva. A legátfogóbb Bessenyei monográfiája, de az is döntően az irodalomtörténészt állítja a középpontba.

Tanulmányomban szintetizáló, tevékenységét egészében összefogó és elemző módon próbálom Graggert bemutatni, s ehhez segítségül hívom leveleit. Gragger ugyanis kiterjedt levelezést folytatott. Noha egyes tanulmányírók (legtöbbször Bessenyei) utalnak e levelek létezésére, de még senki nem vállalkozott feldolgozásukra. Pedig általuk közelebb kerülünk Graggerhez, olvashatunk bennük terveiről, céljairól, szubjektív hangon szól örömeiről, nyomon követhetjük, hogyan szervezi a teendőket, olvashatjuk beszámolóit az intézményeiben folyó munkáról, megláttatja velünk, hogyan lesz jónéhány elképzeléséből valóság. A levelek egyben forrásértékűek is, mivel bennük olyan terveiről is tudomást szerezhetünk, amelyek máshol nincsenek dokumentálva.

A leveleket az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi, szám szerint 199-et (ld. a Bibliográfiában). Legtöbbjük édesanyjának, Gragger Vilmának íródott, de ezek magánjellegű, főként a tanulóévek idejéből származó levelek. A többi azonban kiválóan felhasználható dokumentum. Kiemelkedő számban szólnak Magyary Zoltánhoz, aki a kultuszminisztérium miniszteri tanácsosa, a „Gesellschaft der Freunde” igazgatótanácsának tagja, ill. gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Nagy gyakorisággal írt, hosszú, több oldalas levelek ezek, mégis nem ritka, hogy az általában géppel írt levelek végén kézírással hozzáfűzött megjegyzéseket találunk. Gragger egy ízben utal is e terjedelmességre:

Ugy-e hosszura nyult levelem, pedig még igen sok mondanivalóm lenne, de most már majd nemsokára élőszóval minden továbbit” 3

(Ennek ellenére még itt is tesz egy kézzel hozzáírt megjegyzést.)

Dolgozatom II. fejezete – a többitől eltérően – nem dolgoz fel Gragger-leveleket. Graggernek az első időkből, pályakezdése korából is maradtak fenn levelei, ezek azonban nincsenek az OSzK birtokában. Bessenyei, aki monográfiájában említést tesz róluk, a berlini Gragger-archívumban juthatott hozzájuk. Levéldokumentációban leginkább az V. fejezet bővelkedik. Ez teszi lehetővé, hogy minden eddig megjelent tanulmánynál jóval részletesebben foglalkozzam a Collegium Hungaricummal.

A levelek további kutatásokat igényelnek. Közülük bizonyára sok veszendőbe ment, de munkatársak, barátok vagy akár politikusok hagyatékai is őrizhetnek néhányat. Egy ilyen irányú berlini kutatás, mindenekelőtt a Gragger-archivum anyagának áttekintése a Gragger-életmű teljesebb feldolgozásához járulhatna hozzá.

Tevékeny munkásságának tanulmányozásába beleásva magam, sok Graggert értékelő véleménnyel találkoztam. Számomra Szekfű Gyula sorai mondják el legszebben, miért is érdemes vele foglalkozni:

...a sokat szenvedett magyarságnak is megvan a helye, amelyre korunkban bizonyára kevesen akarták őt oly tetterős szeretettel felemelni, mint a mi Gragger Róbertunk, erős akaratával, tiszta lelkével és rövid életével.”4

Pálykezdés

Gragger Róbert 1887. november 5-én született Aranyosmaróton (ma: Zlaté Moravce). Családjának apai ága Grácból, anyai ága Württenbergből származott. A bevándorolt család a Felvidéken telepedett le, ahol magyar, német, tót nemzetiségű lakosság keveredett. A család hamar asszimilálódott a magyarsághoz. Gragger egyik őse selmecbányai városi tanácsos volt, aki a magyar forradalomban való részvétele miatt fogságba került a Bach-korszakban.

Édesapja, Gragger Károly kereskedő, édesanyja Vallach Vilma, aki később fogorvosként külföldön élt. Vele szinte kizárólag csak németül levelezett (egy-egy magyarul, franciául, ill. angolul írt levél kivételével). Gragger a családi eredet hatására kapott kedvet berlini tevékenységéhez, azonban soha nem érezte magát németnek. Két nyelvű volt, gyerekkorától kezdve két kultúrát szívott magába, s élete célja lett a magyar és német kultúra kölcsönös megismertetése. C. H. Becker, porosz kultuszminiszter, akihez az állandó munkakapcsolat mellett barát szálak is fűzték, így beszélt róla: „...tősgyökeresen magyar és tősgyökeresen német tudott lenni, mindkét nemzet sajátosságait nemcsak megértette, hanem kifejezni és bírálni is tudta. Igazában inkább magyar volt, mint német és bár németül tökéletesebben, főleg ízlésesebben és nagyobb szókinccsel beszélt, mint a legműveltebb német, mégis a magyar volt számára a meghittségnek, a napi följegyzéseknek és az imának nyelve.” 5

Tanulmányait hol németül, hol magyarul írta, de általában mindkét nyelven megjelentette őket. Németországból hazavágyott, a német viszonyokat szerette volna itthon is megvalósítva látni, innen pedig Berlinbe sietett vissza.

Minden megbecsülés ellenére, melyben része volt, mindkét nemzet sovinisztái vagy az elmagyarosodott németet vagy az elnémetesedett és németesítő magyart látták benne... régi hazája már nem volt hazája és az új haza nem nyújtotta számára az igazi röghözkötöttséget.” 6

Családi körülményei sajátosan alakították gyerekkorát, mivel édesanyja, aki az akkori vidéki életszemléletet meghaladó, modern gondolkodású asszony volt, családjától különváltan külföldi városokban tanult és dolgozott, ezért Gragger édesapja nővérénél nevelkedett.

Elemi iskoláit Körmöcbányán kezdte 1893-ban. Két évig itt, majd két évet gimnáziumi tanulmányainak színhelyén, Nyitrán tanult. Ez a város lett első szellemi nevelője. Tíz évet élt itt, s ez az időszak az elemi ismeretek és az általános műveltség megszerzése mellett a lelki, vallási elmélyülést is jelentette számára, amelyet a katolikus családi hagyományok mellett a püspökváros és a piarista gimnázium hatása váltott ki belőle. 1897-1905 között volt a nyitrai gimnázium tanulója. Ez az iskola keltette fel érdeklődését a tudományok iránt és alakította egyéniségét. Kezdetben a kémia és az orvostudomány iránt érdeklődött, majd filozófiai és irodalomtörténeti tanulmányai foglalkoztatták. Magyar, német és francia irodalmat olvasott, szerepelt az önképzőkörben, s titokban verseket írt, de ezek közül egy sem maradt fenn. Az érettségiző fiatalember már eldöntötte, hogy nem konkrétan egyetlen nemzet irodalmával szeretne foglalkozni, hanem az összehasonlító irodalom érdekli. Tanári pályára készült, ezért beiratkozott a pesti egyetemre, egyszerre három: magyar, német és francia szakra. Mindháromban kitűnő eredményeket ért el.

Tudományos pályájának kiindulópontja az Eötvös Kollégium, aminek 1905-től 1909-ig volt tagja. 1895-ben alakult meg Budapesten a párizsi école Normale Superieur mintájára létrehozott Eötvös Kollégium. Az intézet Eötvös Józsefről kapta nevét, hiszen az ő szelleméhez méltó elgondolás volt, hogy a nemzeti kultúrát középiskolai tanárok által kell terjeszteni az országban, akiknek ehhez az iskolai tudásanyagon kívül szélesebb európai látókörrel kell rendelkezniük. Az intézet azt a célt tűzte ki maga elé, „hogy olyan kiváló tanárjelöltek otthona és tanítója legyen, akik az átlagos színvonalon felülemelkedve az ország szellemi elitjét képezve, nemcsak mint a nemzeti műveltség ápolói és terjesztői fejtenek majd ki eredményes munkásságot, hanem európai látókörrel bővült szaktudásukkal, alkotó tevékenységükkel egyszersmind a tudós utánpótlást is biztosítják.” 7

A kollégium szelleme egész életére meghatározta Gragger pályáját. Itt szívta magába a munka és a könyvek szeretetét, valamint itt lett alapvető fontosságú számára a közösség, az összetartozás érzése. Bár a könyveket már gimnazista korában gyűjtötte, ekkor kezdi szisztematikusan bővíteni könyvtárát. Könyvgyűjteménye egyre jelentősebbé válik: minden könyvet megszerez, ami tudományos érdeklődési körébe esik. A kollégisták közössége példaértékű volt számára. Ennek a mintájára alakította ki berlini éveiben a Collegium Hungaricum légkörét, ahol ugyanolyan természetes volt a kölcsönös erős kritika, a különböző tudományágakba való betekintés, az információátadás, egymás munkáinak megismerése, mint az Eötvös Kollégiumban.

Tanárai, a kor kiváló tudósai, nagy hatást tettek rá. Német irodalmat Heinrich Gusztávtól tanult, aki a pozitivizmus kiemelkedő alakja, a magyar germanisztika atyja. Heinrich ösztönözte arra, hogy származásának adottságait a magyar-német szellemi kapcsolatok ápolásának, kutatásának irányában fejlessze tovább. Riedl Frigyesnél, aki személyes eszményképe volt, magyart hallgatott. Riedl összehasonlító irodalomtörténész volt, aki a magyar irodalmi alkotásokat világirodalmi összefüggésekbe ágyazva elemezte. Graggerban elmélyítette azt a felismerést, hogy fontos nemzeti feladat a magyar irodalom és kultúra európai irodalommal és kultúrával való kapcsolatának a kutatása. így lett Gragger tudományos munkásságának egyik legfontosabb célja a magyar irodalom és az európai, ezen belül is a német irodalom között található kapcsolatok, összefüggések vizsgálata. Heinrich és Riedl hatása mindvégig kimutatható Gragger tudományos munkáiban. Tanárai között volt még Katona Lajos, Gombocz Zoltán, Horváth János és Beöthy Zsolt is.

Az Eötvös Kollégium külföldi tanulmányutakkal segítette tagjainak tudományos fejlődését. A külföldi egyetemjárás a középkortól kezdve a XIX. század második feléig szinte természetes volt hazánkban, majd abbamaradt. A folyamat megtörése egészen a világháborúig tartott, s ez idő alatt Magyarország kapcsolata a külföldi tudományos élettel megszűnt. A külföldre járás az Eötvös Kollégiumban hagyomány volt. Amikor Magyarország elzárkózott a külföld elől, a Kollégium akkor is céltudatosan küldte hallgatóit tanulmányutakra, hogy európai műveltséget szerezzenek. Ennek következtében a világháború után nyugaton főképpen Eötvös-kollégisták tevékenykedtek (így Bécsben, Berlinben, Stockholmban, Rómában, Madridban, Genfben). A Kollégium vezetője, Bartoniek Géza felismerte Gragger tehetségét és támogatta tanulmányútjait. A nyári ösztöndíjak lehetővé tették Graggernak, hogy egyetemi évei alatt kétszer is eljusson Párizsba, s járt Münchenben, Strassburgban, Halléban és Berlinben is. Párizsi tartózkodása alatt cikkei jelentek meg francia nyelven.

Az anyagiasságtól elszakított tudományszeretetet Gragger Róbert az Eötvös-Collegiumtól kapta, ez volt egész működésének kőkemény alapépítménye. De ez a tudományszeretet magyar érzés volt, mely tudta, hogy itthon, a hazai talajban kell hatnia, a hazai matériát kell formálnia.” 8

Tudományos munkásságát hamar, még egyetemista korában megkezdte. Az összehasonlító irodalomtörténet iránti vonzalma már ekkor különböző tanulmányok megírására késztette. Első közleménye 1908-ban jelent meg az EPhK.-ben és különlenyomatban: Schiller Bürgschaftjának tárgya arab népmesében címen. Kisázsiai útján hallotta ezt az arab népmesét elsőéves korában, majd kutatni kezdett a mese eredete és világirodalmi megfelelői után. Munkájában Molière Illei vígjátékára tett hatását vizsgálta. Máshol is foglalkozik még Molière magyarországi nyomaival. Ezek a dolgozatok a francia irodalom iránti érdeklődését bizonyítják.

Németországban tett tanulmányútjai és tanárai, különösképpen Heinrich Gusztáv hatására azonban egyre inkább a német irodalom felé fordult. Az 1909-ben megjelent doktori disszertációját Beck Károly és a német politikai költészet címmel még az Eötvös Kollégiumban kezdte írni. Beck Károly a XIX. század első felében élt, amikor a német és a magyar irodalom között talán a legerősebb volt a kapcsolat. Sok Magyarországon született író német nyelven írt, ami német származásukkal magyarázható. Beck Károly Lenau mellett a magyarság legjelentősebb képviselője volt a XIX. századi német irodalomban. Nem véletlenül választotta őt Gragger. A dolgozatban megvizsgálja Beck és Lenau, valamint Beck és Heine költészetében levő párhuzamokat. Beck, mint a magyar puszta költője vált Németországban híressé, azonban Gragger is pontosan érzékelte, hogy csupán csak külsőségek azok, amiket meglát és láttatni enged, és meg sem közelíti Petőfi színvonalát. Említést tesz arról, hogy Petőfi visszautasította, hogy Beck fordítsa németre költeményeit. Gragger irodalomtörténeti tanulmányainak sorában azért jelentős ez a disszertáció, mert itt mélyedt bele először a magyar-német irodalmi kapcsolatok tanulmányozásába.

Tanulmányai befejeztével 1909-12 között a budapesti VIII. kerületi felsőreáliskola tanára lett (az iskola neve 1921 óta Vörösmarty Mihály Gimnázium). Egyre erősödő tudásvágya azonban a külföld felé hajtja, s így az 1910/11-es tanévben állami ösztöndíjjal egy teljes tanulmányévet tölt Berlinben. Ekkor lehetősége nyílott arra, hogy a berlini egyetemen Erich Schmidt és Gustav Roethe előadásait hallgassa. A tanulmányút során került először szorosabb kapcsolatba a német tudományos világ képviselőivel és a kiadókkal, valamint ez az út volt végső befolyással arra, hogy véglegesen a magyar-német irodalmi kapcsolatok kutatása mellett határozza el magát. Anyagot gyűjtött a német felvilágosodás irodalmunkhoz való kapcsolatának elemzéséhez, e terve megvalósítására azonban nem jutott idő a későbbiekben. 1912-ben megjelent az a Heinrich-emlékkönyv, aminek a szerkesztési előmunkálatait szintén a tanulmányút ideje alatt kezdte meg. Philologiai Dolgozatok a magyar-német érintkezésekről a címe az emlékkönyvnek, melyet Gragger szerkesztésében adtak ki Heinrich Gusztáv tiszteletére.

Abból az alkalomból, hogy Heinrich Gusztáv megvált egyetemi kathedrájától, emlékkönyvet adunk ki azon tárgykörből, melyet volt tanárunk évtizedeken át művelt. Mindnyájunknak megtisztelő, hogy a külföldi tudósvilág több elsőrangú képviselője emlékkönyvünkben közreműködött.” – írja előszó gyanánt.

A tanulmányok a magyar-német kölcsönhatásokat vizsgálják többek között Luther, Szenci, ányos, Brentano, Grillparzer, Hebbel, Jókai, Madách, Grimm alkotásai, ill. munkássága tükrében. A tanulmányírók között megtaláljuk egykori mestereit (Riedl Frigyes, Négyesy László) éppúgy, mint a berlini egyetemi tanárokat (Erich Schmidt, Richard Meyer, Johannes Bolte), valamint a fiatal német és magyar tudósnemzedéket. Elgondolkodtató, hogy a mindössze 25 éves főreáliskolai tanár tudományos felkészültségében, szervezőkészségében, megnyerő egyéniségében oly módon megbíztak a szerzők, hogy szívesen közreműködtek az emlékkönyv megírásában. Maga a szerkesztő is jelen volt a kötetben a: Mischka an der Marosch. Vörösmarty hatása Lenaura. Szövegkritika című tanulmányával. A „Szép Ilonka” és Lenau költeményének precíz szövegkritikai elemezését végzi el, kimutatva a tartalmi és koncepcióbeli párhuzamosság mellett a különbségeket is.

1912-16 között az állami Pedagógium (a polgári iskolai tanárképző intézet) és az Apponyi Kollégium tanára volt, német nyelvet és irodalmat tanított. Emellett folyamatosan gyűjti az anyagot tanulmányainak elkészítéséhez. Az anyaggyűjtést nemcsak könyvtárakban végzi, hanem ehhez minden lehetőséget megragad. Ezt bizonyítja a következő levélrészlet:

...bátorkodom kérni, hogy a Pulszky-hagyaték német irodalomtörténeti vonatkozású részének feldolgozását reám bízni kegyeskedjék. Mivel az összes magyar és német tudományos irodalmi folyóiratokkal és számos kiadóval kapcsolatban vagyok, a Lenau, Brentano stb. – vonatkozásokat ott közölhetném, a hol Méltóságos Asszonyom jónak látná.

Nagy szerencsémnek tartanám, ha a „legműveltebb magyar” és családjának az irodalomhoz való viszonyát, jelentőségének nagyságát és érdemeit én méltathatnám.” 9

Gragger tanárságának ebből az időszakából csupán két legjelentősebb tanulmányát emelem ki. Az egyik a Geschichte der deutschen Literatur in Ungarn. Von Maria Teresia bis zur Gegenwart (A német irodalom története Magyarországon. Mária Teréziától a jelenkorig), amely cím alatt a hazai németség irodalmának feldolgozását tervezte. Ebből az úttörő munkából 1914-ben a Vormärz című bevezetés jelent meg, ami után azonban nem készült el a tervezett irodalomtörténet. A Vormärz egyes fejezeteiben bemutatja a német és a magyar szellemi élet kapcsolatát, mégpedig nem pusztán csak irodalmi szempontból, hanem a színházra, sajtóra, tudományra vonatkozó történeti tényeket is ismerteti. Bámulatra méltó kritikai ítélettel látja meg és emeli ki a lényeges és fontos elemeket.

A korszak másik kiemelkedő munkája a magyarul írt Irodalomtörténeti forrástanulmányok 1916-ban jelent meg. Ennek jelentősége igazából az Irodalomtörténeti forráskutatás című bevezetőjében rejlik, amelyben meghatározza az irodalmi összehasonlítás tényleges értelmét és feladatait.Gragger kifejti, hogy a forráskutatásnak vizsgálnia kell a művek alapötletét, meséjének eredetét. Egy irodalmi mű értéke nem a téma eredetiségétől függ, hanem a feldolgozás mikéntjétől:

A nagy költők a legritkább esetben találják ki maguk műveiknek tárgyát, meséjét. ... A nagy költőknek ugyanis a nyersanyag művészi feldolgozása jut s megnemesítve, czéljuk szerint alakítva ... alkotják remekműveiket.10

Az irodalmi összehasonlítás, az átvett motívumok tanulmányozása a művek tökéletesebb megértését segíti, mivel beleilleszti őket a világirodalmi irányzatokba, azaz nem öncélú, hanem az integrációt szolgálja.

A forráskutatásnál tehát elsősorban a vizsgálandó mű cselekményének vezérmotívumát kell megállapítani, aztán pedig e motivumok egyéb feldolgozásait felkutatni.11

A továbbiakban Gvadányi, Gaál József és Kisfaludy Károly egy-egy művében követi nyomon a peleskei nótárius alakjának fejlődését.

A pozitivista forráskutatás továbbra is érdekelte. Bessenyeinek, a Gragger-monográfia szerzőjének módja volt betekinteni a Gragger-archívumba,. és ehhez kapcsolódóan megjegyzi:

A berlini Gragger-Archivumban őrzött irodalmi hagyatékát átvizsgálva jegyzetei között egy nagyobb tanulmány tervezetet találtam, Forrástanulmányok a magyar remekírókhoz címen.”12

Gragger Csokonai, Kölcsey, Kisfaludy Károly, Katona, Arany, Jókai műveire gyakorolt hatásokat kutatta volna, de ebből csak a Vörösmarty Két szomszédvár c. époszának forrásai-t elemző tanulmány készült el, bár soha nem jutott el a kiadásig. Megjelent viszont az Ungarische Rundschauban, 1916-ban az az értekezése (Paul Gyulais Einfluß auf Karl von Holtei), amelyben kimutatja, hogy Holtei Der letzte Komödiant című regényére Gyulai Az öreg színész c. novellája hatott.

Ekkortájt írt tanulmányait hosszú lenne felsorolni. Abban nyilvánul meg bennük Gragger jelentősége, hogy felismerte és kimutatta, hogy a kulturális élet minden területén érződő erős német befolyás ellenére nemcsak a német irodalom hatott a magyarra, hanem a hatás kölcsönös volt, a német irodalom is kapott impulzusokat a magyartól.

Pályakezdése, ami egyetemi éveivel, úti élményekkel, az első kutatómunkák elkészülésével, valamint pedagógiai tapasztalatok jegyében telt el, csak előkészület volt ahhoz a tudományos, kultúrtörténeti és kultúrpolitikai szempontból egyaránt nagyon jelentős évtizedhez, amit Gragger a berlini egyetemen töltött.

A berlini egyetem tanára és a Berlini Magyar Tudományos Intézet igazgatója

Az I. világháború alatt a németek és a magyarok közelebb kerültek egymáshoz a fegyverbarátság révén, mint a háború előtt a jelentős osztrák befolyás miatt a monarchia idején. élénk figyelem terelődött Magyarországra. Berlinben a hű szövetséges kultúrája iránti tiszteletből egy magyar nyelvészeti és irodalmi tanszék felállítását fontolgatták. Magyar tanszék nem volt eddig még sem Bécsben, sem Berlinben. Sőt, Németországban Közép- és Kelet-Európa egész térségét mindössze egy Szlavisztika Tanszék képviselte Berlinben, ezenkívül Lipcsében működött még egy Román és egy Bolgár Intézet. Gragger éppen ekkor, 1915 végén - 1916 elején foglalkozott azzal a gondolattal, hogy magyar irodalomból magántanári képesítést szerez a berlini egyetemen. 1916. március 10-én a porosz képviselőházban előterjesztették a magyar tanszék felállításának javaslatát. Johannes Bolte tanár, ismert etnográfus és Max Roediger, berlini rendkívüli tanár érdeme, hogy az ügy a parlament elé került. A parlamenti pártok egyhangúlag elfogadták a javaslatot, már csak az volt a kérdés, hogy ki legyen a tanszék vezetője. A Graggerről kapott információk annyira kedvezőek voltak, hogy meghívták, és 1916. augusztus 18-án rendkívüli tanárrá nevezték ki. Azért esett rá a választás, mivel „az ő személyében felülmúlhatatlanul adva volt a személyes és tárgyi hivatottság arra a feladatra, melyet itt a magyar tanszék birtokosának meg kell oldania, és melyet ő a két baráti nemzet helyeslése mellett meglátott, és meg is oldott.”13 Ettől a pillanattól kezdve Gragger tevékenysége mindinkább kultúrpolitikai vonatkozást nyert.

óriási jelentőségű esemény volt a magyar tudományos élet történetében annak a megvalósulása, hogy Nyugat-Európa egyik legnagyobb egyetemén tanszéket kapott a magyar nyelv és irodalom. Ezt fejtegeti Gragger A Berlini Magyar Tudományos Intézet című hosszabb tanulmányának egyik részében:

„Nagy culturpolitikusunk Eötvös mondta: „Valamely nemzet haladásának előfeltétele a többi nemzetekkel való érintkezés.” Ebben az értelemben Magyarországnak nem szabad többé megelégednie elszigeteltségének eddigi állapotával. Magyarország történelmének, irodalmának, állami és jogi viszonyainak épen olyan ismereteseknek kell lenniök minden művelt európai előtt, mint bármely más komoly culturállam élet viszonyainak. A sok értékes kezdet, magyar részről kiadott ismertető könyvek, folyóiratok, előadások becses részletmunkát végeztek, de intézményesen még nem volt szervezve a munka Magyarországnak a külföldön való megismertetésére.

Csak az utóbbi években történtek ez irányban sokat igérő lépések.

1916. márczius havában, a mikor az egyedüli külföldi magyar egyetemi tanszék, a párisi, a háború következtében beszüntette működését, a berlini egyetemen tanszéket állítottak fel a magyar nyelv és irodalom részére.”14

Hazai részről is üdvözölték a berlini magyar tanszéket. Természetesen a sajtóban is volt visszhangja, s a megítélés nagyon pozitív volt. Csak kiragadva egy cikket A Hét novemberi számából, érzékelhetjük a lelkesedést:

„ ... Nemzeti ügy ez, nem pártok és klikkek érdeke, hanem mindnyájunké, hogy a magyar irodalomnak és kulturának legyen Berlinben egy kellően reprezentáló diplomácziai képviselete. Joggal remélhetjük, hogy ez a tanszék nemcsak a magyar kultura iránt való érdeklődést fogja fölkelteni külföldön, hanem...központi szervévé válik a magyar irodalom külföldi terjeszkedésének. ... Gragger berlini működéséhez politikai, kulturális és irodalmi szempontból a legszebb reményeket fűzi a magyar közvélemény.” 15

A tanszékhez működésének kiegészítésére még az alapítás évében Magyar Szeminárium (Ungarisches Seminar) csatlakozott, amely 1916. augusztus 19-én nyitotta meg kapuit a Behrenstraße 70. szám alatt. Ekkor még mindössze két helyiséggel rendelkezett, három hónap múlva azonban egy újabb helyiséget kapott, amiből igazgatói szoba lett. Gragger vezette a szemináriumokat és a nyelvtanfolyamokat, emellett pedig előadásokat tartott. Az OSzK-ban található azon levelei közül, amelyek a kezdeti lépésekről számolnak be, az első Riedl Frigyeshez, a példaképhez szól:

„Sok kiválóságot személyesen ismerek már. Hallgatóim száma gyarapszik. ... Sok örömem telik munkámban, mert látom, hogy van eredménye.” 16

Pár nappal későbbi keltezésű az a levél, amiben hangot ad annak a lelkesedésnek, ami eltölti őt, és arra sarkallja, hogy a megkezdett úton továbbhaladjon:

„Munkásságommal tökéletesen elégedett vagyok. Jó és művelt hallgatóim vannak. Sőt igen megható dolgot is mondhatok. Néhány tábori levelet kaptam, melyekben többen kérnek, küldeném meg nekik rendszeresen előadásaim menetét és bibliografiáját, mert ha már fizikailag nem vehetnek részt legalább ott kint akarnak lépést tartani hallgatóimmal. Ilyen publikumnak érdemes teljes odaadással hirdetni kultúránkat. S kell-e több, mint látni, hogy munkásságunk hasznos, sőt egész nemzetünkre nézve jelentős? Majdnem boldog vagyok.” 17

A kezdeti lépések után:

„A Magyar Seminarium gyors fejlődésnek indult. 1917. február havában három ingyenes tanfolyamot nyitott a magyar nyelv tanítására, több mint száz résztvevővel. Rövid időn belül az osztályok száma ötre, a hallgatóké kétszáznál többre emelkedett.”18

Levelében ismét az öröm és a lelkesedés hangja csendül fel:

„Magamról annyit, hogy szerettem volna husvétra hazamenni, de a tanítványok oly buzgók, hogy nagY csütörtökön még és husvét keddjén már jöttek a szemináriumba a magyar nyelvi tanfolyamokra, melyek, lévén gratis és publicissime, igen látogatottak.” 19

Gragger tehát elégedett az indulással és bizakodó:

„Minden jel arra vall, hogy tudományos és irodalmi térfoglalásunk itt eredményes lesz, hogy sikerül talajt hódítani s gyökeret verni.”20

1917 októberében a Szeminárium Berlini Magyar Tudományos Intézet (Ungarisches Institut an der Universität Berlin) alakul, Gragger lesz az igazgató. Hadd idézzem ismét őt magát, hiszen ő vall erről a folyamatról a leghitelesebben.

„Az illetékes német körök és hivatalok kezdettől fogva meleg érdeklődéssel követték a Magyar Seminarium munkásságát. Hivatalos oldalról és magánfelek részéről mind gyakrabban fordultak hozzá olyan kérdésekben, a melyek Magyarországra vonatkoznak. Egyre világosabban tünt ki, hogy abban az esetben ha sikerülne a Magyar Seminariumot mindenképen számottevő intézetté kifejleszteni, ez az intézet lenne leginkább hivatva arra, hogy culturérdekeink képviseletében nagy hézagot töltsön be , hogy Magyarország művelődési és gazdasági értékeit helyes világításba helyezni segítsen, egyszóval arra, hogy a külföldet Magyarország viszonyai és intézményei felől alaposan tájékoztassa.

A Magyar Seminarium ezt a sokféle feladatot eredeti, aránylag szűk keretében nem tölthette be. Ezért az a terv merült fel, hogy jelentékeny anyagi eszközök segítségével a Magyar Seminariumot nagyarányú intézetté építtessék ki s hogy ez a „Berlini Magyar Tudományos Intézet” hazánknak a Németbirodalomban, illetőleg tágabb értelemben a külföldön tudományos, culturalis és közgazdasági szempontból való ismertető szerve legyen.” 21

Az Intézetben a magyarsággal kapcsolatos tudományos kutatás és ismeretterjesztés folyt.

„Minden propagandaszerű tevékenységtől távol maradva, az Intézet a legkiválóbb szakemberek előadásaival világítja meg a hazánkra vonatkozó összes kérdéseket, akár nyelvtudományi és történeti, akár jog-, államtudományi vagy közgazdasági, akár irodalmi vagy művészeti téren.” 22

íme, itt áll előttünk a hungarológia fogalmának, a tudományág mibenlétének meghatározása. Mert mi más volt az itt folyó munka, ha nem a hungarológia teljes körű művelése?

Gragger az Intézet megalapítása után elsőrendű feladatának tekintette a könyvtár létrehozását. Könyvgyűjtő szenvedélyének tekinthetően saját könyvtára ekkor már több ezer kötetet számlált. Ezeket a könyveket az Intézetnek adományozta, megalapítván ezzel az intézeti könyvtárt. Erre szolgál bizonyítékul a könyvtár leltárkönyve, amelyben a beszerzések rovatban gyakran szerepel az első évben a következő bejegyzés: „Geschenk des Professors Gragger”.

Nemsokára két régi magyar könyvtár felkutatása révén bővítette a könyvállományt. Régi dokumentumokat tárt fel az egykori Berlini Magyar Tanulóifjak Egyesületéről (Bund Ungarischer Hochschüler), amelyet a reformkorban, 1942. július 18-án alapított 25 Berlinben tanuló magyar diák. A diákoknak saját könyvtáruk volt. A könyveket maguk gyűjtötték össze, segítségül tanulmányaikhoz. Később azonban jelentős könyvadományokat kaptak Magyarországból. A 40-es évek nagy magyarjai, Kossuth, Széchenyi, Vörösmarty, Bajza saját kezű dedikációjukkal küldték el műveiket. Kossuth lapja, a Pesti Hírlap félévenként beszámolt a könyvtár állományáról. Az Egyesület értékes dokumentuma az emlékkönyve, melyben megtalálható a tagok nevének bejegyzése. De azok is beleírták a nevüket, akik Berlinben járva kapcsolatba léptek velük: a sok névtelen mellett írók, művészek, politikusok is /pl. Liszt Ferenc, Barabás Miklós, Gyulai Pál, Reguly Antal/. 1848-ig 281 bejegyzés volt a könyvben, a szám 1896-ra már 534-re emelkedett. Az emlékkönyvben a mai napig nő az aláírások száma. A diákok az egyesületi könyveket átadták a Berlini Egyetemi Könyvtárnak, ahol azt 1844-től külön kezelték „Magyar Könyvtár” /Ungarisches Bibliothek/ megjelöléssel, egy a diákok által választott könytárőr segítségével. 1917-ben ezt a mintegy 1100 kötetet Gragger Intézetének adományozták. Egyik levelében így emlékezik:

„Intézetünk könyvtárát Kossuth, Vörösmarty, Bajza és társaik ala-pították. Munkáikba, melyeket első kiadásban könyvtárunknak aján-dékoztak, mindnyájan ezt az ajánlást írták be: „A berlini magyar könyvtárnak” .Azóta ez tradícióvá lett s ma is így kapunk könyveket.” 23

Graggernak sikerült ezzel az értékes szerzeménnyel beleillesztenie az újonnan létrehozott Magyar Intézetet a német főváros magyar kultúrtörténeti hagyományainak sorába.

A másik régi magyar könyvtár, aminek a megszerzése igen nagy jelentőséggel bírt a Magyar Intézet számára, a hallei Kassai-féle könyvtár volt. Ez csak éveken át tartó harcok árán sikerült, még a porosz parlament is foglalkozott az üggyel, s a hazai protestáns egyház is tiltakozott ellene. Végül 1921-ben Gragger 99 évre szóló kölcsönbe vette át az ún. „Bibliotheca Nationis Hungariae”-t.

Ezt a könyvtárat Cassai (Kassai) Michaelis György /1640-1725/ protestáns wittembergi egyetemi tanár, dékán alapította a XVII. században, aki a Habsburgok elnyomó politikája miatt emigrált 1675-ben, és Wittembergben telepedett le. Kb. 2000 kötettel rendelkezett, melyek főképpen magyar szerzők műveiből álltak, ill. Magyarországgal foglalkoztak. Mivel örökösei nem voltak, házát kollégiumi célokra szánta, könyveit a diákokra hagyta, akik azokat a házában őrizték. így jött létre egy magyar intézet-kezdemény 200 évvel a berlini előtt. A könyvállomány évről-évre nőtt magyar diákok könyvajándékai révén. Segítségükkel vált lehetővé az is, hogy 1755-ben a könyvtár megvásárolhatta Rotarides Mihály (1715-1747) hagyatékát. A magyar irodalomtörténet-írás egyik úttörője értékes könyvekkel és kéziratokkal rendelkezett. Amikor a wittembergi egyetem megszűnt, a több mint 2000 diák más városokban folytatta tanulmányait. Sokan közülük Halléba kerültek, s magukkal vitték a könyvtárt, majd 1890-ben a hallei Egyetemi Könyvtár gondozására bízták. Gragger a gyűjteménynek csak a negyedét, a magyar vonatkozású anyagot igényelte könyvtára számára. A könyvekről katalógus készült, s ezzel megnyílt az út a kutatáshoz. Dolgozatok készültek többek között Cassairól, Rotaridesről, a magyarországi pietizmus történetéről, Wittemberg és Magyarország kapcsolatáról. A berlini Magyar Intézet, az első németországi magyar kulturális központ, a Cassai-könyvtár hagyományait követte, jóval nagyobb és szervezettebb keretek között.

Az intézeti könyvtár egyéb forrásokból is táplálkozott. Jelentős könyvküldemények érkeztek Magyarországból: a Nemzeti Múzeum (Széchényi Könyvtár), a Mezőgazdasági Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, egyetemi könyvtárak, különböző kiadók, valamint magánszemélyek juttattak könyveket Berlinbe. Ennek érdekében Gragger nyilván élénk levelezést folytatott, bár az OSzK-ban őrzött levelei között csak egy idevonatkozóra bukkantam. Ebben Gulyás Pált, a Nemzeti Múzeum könyvtárfelügyelőjét kéri:

„... légy szíves kieszközölni, hogy a Magyar Könyvszemle potyán küldessék meg az Ungarisches Seminar ... címére. Előfizetnénk szívesen, de nincs miből. Sőt még azt is kérném, ha nem túlságosan szerénytelen a kérés, hogy amennyiben lehetséges, visszamenőleg is megkapjuk a becses fűzeteket.” 24

Gragger a pesti Ranschburg Gusztáv-féle antikváriumot is megbízta könyvek vételével, és összeköttetésben állt a német antikváriusok nagy részével is. Farkas Gyula, Gragger munkatársa és későbbi utóda így emlékezik:

„Kifogyhatatlan volt ötletekben és módozatok kitalálásában, ha arról volt szó, hogy a Magyar Intézet könyvtárát gyarapítsa. Ha Budapesten járt, napok hosszatt buvárkodott tudományos intézményeink duplumtáraiban és antikváriusok pincéiben. Berlinbe visszatérve mindig ládaszámra hozta magával a megvásárolt vagy ajándékba kapott könyveket. ha arról volt szó, hogy hiányos folyóirattárát kiegészítse egy kötettel vagy csak egy számmal, nem restelt semmiféle fáradságot, sem utánajárást és költséget. Berlin utcáin járva mindig meg-meg állt a könyvárus kocsik előtt és boldog volt, ha egy-egy hungaricát vagy magyar tárgyú német könyvet talált.” 25

A könyvtár eleinte csak a Nagy-Magyarországgal és a Duna-medencében élő egyéb népekkel, különösen a német kisebbséggel kapcsolatos anyagokat gyűjtötte. Az irodalom, nyelvészet, történelem mellett a kulturális élet minden területe képviseltette magát. Később azonban kiterjedt a finnugor, majd az ural-altáji kultúrkörre is. Gragger kapott könyveket Finn- és észtországból, Oroszországból pedig mordvin, cseremisz, votják, zürjén, csuvas és tatár könyvek érkeztek. Gragger halálakor a könyvtár már 22.000 kötetet számlált, s nagy büszkeségére 120 folyóirattal és 15 napilappal rendelkezett.

„Sokat adott a könyvtár művészi berendezésére és mindenkit meglepett az az ízlés, mely a legapróbb külsőségekben is megnyilvánult. Könyvkötésre egész vagyont áldozott, a falakat törökkorbeli magyartárgyú rézkarcok díszítették, de nem hiányoztak a nagy magyar költők egykorú arcképei sem. A könyvtár beosztásában Eötvös-collegiumi elveket követett, még a fülke-rendszert is megtartotta.” 26

Gragger szükségesnek tartotta, hogy a gazdag könyvállomány anyagát szélesebb körökben is ismertté tegye. Ennek érdekében tervbe vette, hogy a könyvtár katalógusát nyilvánosságra hozza. Az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzésével Fitz Józsefet, az Egyetemi Könyvtár könyvtártisztjét bízta meg. Meghívta egy évre Berlinbe, a magyar könyvtárakkal való együttműködés fejlesztése céljából adományozott állami ösztöndíjjal. Fentebb említett tervét levélben ismertette vele.

„Speciális feladatnak azt szántam kedves Kollega urnak, hogy az Intézet könyvtárának katalogusát sajtó alá rendezze, mert ezt ... ki szeretném adni. Sok tekintetben érdekes anyag lesz ez a Hungarica könyvtár a Kollega ur számára, mert felöleli a wittembergi magyar könyvtár anyagát is mely között sok szép régi latin, magyar, szláv könyv van, ősnyomtatványok is. ... Hálás lennék, ha munkája előkészítésére tanulmányozná a modern könyvtárkatalógusokat, így az amerikaikat is, hogy így a lehető legalkalmasabb formában publikálhassuk a mi gyűjteményünk anyagát.” 27

„Német tudós körökben mind ismertebbé vált az Intézet nagyszerű könyvtára, mind több tudós szokott oda és kapott kedvet magyartárgyú problémákkal való foglalkozásra. Idegen egyetemek is állandóan kölcsönöztek ki könyveket..” 28

Az Intézet tevékenységi körének leírását Gragger ismertetése fogalmazza meg a legnagyobb gondossággal.

„... a különböző főiskolák hallgatói és más érdeklődők részére is magyar nyelvi tanfolyamokat létesített az Intézet, beosztva kezdők és haladók részére, nyelvészeti és irodalomtörténeti gyakorlatokkal.

... magyar tudósok és államférfiak tartanak rendszeres előadásokat ...

...A Berlini Magyar Tudományos Intézet fő törekvései ezen kívül:

1. Létrejött az intézetben egy ... szakkönyvtár, eddig kb. 10.000 kötet.

2. egy levéltár, mely kéziratokat, levelezéseket, fényképeket, diapositiveket és német lapokban megjelenő magyar vonatkozású újságczikkeket tartalmaz ...

3. kiadványok, a melyekben a Magyar Tudományos Intézet egész tevékenységével a nyilvánosság elé lép ...

4. egy értesítő és fordító hivatal, a mely minden tudományos kérdésben felvilágosítást nyújt és jelentékeny magyar művek lefordításáról gondoskodik..” 29

„Azok a jelentékeny anyagi eszközök, a melyek a Magyar Intézet messzire kitűzött czéljainak eléréséhez szükségesek, nem várhatók csupán állami támogatástól..” 30

Ezért Gragger megszervezte amerikai mintára a szponzorálást is:

„ A Berlini Magyar Tudományos Intézet részére szükséges anyagi eszközöket az Intézet Barátainak Társasága van hivatva előteremteni. Ez a Társaság 1917. novemberében alakult meg Berlinben igen ünnepélyes keretek között. Elnökei a magyar és a porosz közoktatásügyi minister ésa berlini osztrák-magyar nagykövet. Igazgató-tanácsa és választmánya a magyar és a német politikai, gazdasági és tudományos élet kiváló képviselőiből ... van összeállítva ...

A Társaság tagjai lehetnek személyes (egyes) tagok és testületek (egyesületek, intézetek, czégek stb.) s állanak rendes, pártoló és alapító tagokból...

E Társaság: Gesellschaft der Freunde des Ungarischen Instituts zu Berlin, Behrenstrasse 70.” 31

A Társaság tagjai évenként egyszer nagyszabású, ünnepi keretek között megrendezett gyűlésen vettek részt, sok meghívott vendéggel és előadóművésszel. Művészi előadásokra egyéb alkalmakkor is sor került, ezenkívül tudományos előadásokat is tartottak a legkülönfélébb tudományágak területéből.

Graggernak távlati tervei is voltak a Társasággal, annak németországbeli ismertségét és elismertségét fokozandó:

„A Gesellschaft der Freunde-t viszont fel kivánom vétetni a Kaiser Wilhelm Gesellschaftba. Mivel a Gesellschaft der Freundeban egyenlő arányban van képviselve Magyarország és Németország, így Intézetünk jövőre is sokkal erősebben volna biztosítva mintha tisztán a porosz kormány befolyása alatt állna. Viszont a Kaiser Wilhelm Gesellschaftba való beolvadás tudományos jellegét feltétlenül biztosítaná és újabb erős és hathatós támogatokat szerezne.” 32

A Magyar Tanszék rohamosan fejlődött. 1918. október 9-én magyar nyelvi lektort kapott Koszó János személyében, aki a nyelvi kurzusok irányítása mellett egyidejűleg könyvtárosi feladatokat is ellátott, részt vett bibliográfiák, könyvismertetések összeállításában, ill. az információs iroda munkájában. Az ily módon létrejött Magyar Lektorátus már többféle nyelvtanfolyam indítását tette lehetővé.

1920-ban a Magyar Intézet átköltözött a Dorotheenstraße 6. szám alá. Az Intézet sikeres működése Graggeren kívül odaadó munkatársainak is köszönhető volt, akik a nagy ügy iránti lelkesedésben mellette álltak, s akiket remek érzékkel választott maga mellé. Munkájának elismeréséül Graggert 1921. január 22-én nyilvános rendes tanárrá nevezték ki.

Gragger büszkén jegyzi meg:

„Az intézet szervezetét a kultuszminiszterek a parlament előtt is mintaszerűnek nevezték s a többi számára követendő példának állították oda..” 33

Az egyetemen új formai keretek között folytak az előadások, amelyet több német egyetem át is vett. Előadást tarthattak olyan meghívott szakemberek, tudósok is. akik nem az egyetem oktatói, ill. az előadásokon nem csak a beiratkozott hallgatók vehettek részt, hanem bárki az érdeklődők közül.

Gragger 1922 januárjában megalapította a Magyar Tanszék keretén belül működő finnugor és ural-altáji tagozatot, és az év tavaszán létrehozta a Finn Lektorátust, a nagy mennyiségű könyvajándék révén finn könyvtári részleggel, valamint török nyelvészeti előadások is indultak egy török nyelvész professzorral. Amikor 1923-ban a finn lektor vezetése alatt az észt szekció is megkezdte működését, észt könyv- és folyóirattár birtokában, lehetővé vált a finnugor nyelvcsalád egészére kiterjedő kutatások megindulása.

AZ UNGARISCHE JAHRBÜCHER

A Magyar Intézet kultúrközpontként is működve a magyar kultúrkör tudományos vizsgálatát tűzte ki céljául. A kutatási eredmények közzétételére Gragger két sajtóorgánumot is útjára bocsátott: 1919-től jelentek meg az Ungarische Bibliothek kötetei, 1921-től pedig az Ungarische Jahrbücher.

Az Ungarische Bibliothek 3 sorozata azzal a szándékkal indult, hogy a Magyarországra vonatkozó, ill. a magyar-német kapcsolatok kutatását érintő legújabb eredmények német nyelven a nyilvánosság elé kerülhessenek, s így megszűnjön a magyar tudomány nyelvi izoláltsága. 1919-26 között, Gragger haláláig 19 kötet jelent meg e sorozaton belül. A kulturális élet legkülönbözőbb területeit öleli fel a gazdag tematika. Csak néhányat kiragadva közülük: tanulmány jelent meg a magyarok eredetéről, nyelvéről (Szinnyei Josef: Die Herkunft der Ungarn, ihre Sprache und Urkultur), a magyar romantikáról (Farkas Gyula: Die ungarische Romantik), a magyar népdalról (Béla Bartók: Das ungarische Volkslied), a Nibelungenliedről történész-szemmel (Hóman Bálint: Geschichtliches im Nibelungenlied), Magyarország mezőgazdaságáról (Arno Winkler: Ungarns landwirtschaftsgeographische Gestaltung). Gragger itt teszi közzé történelmi vonatkozású tanulmányát: Preussen, Weimar und die ungarische Königskrone.

Az Ungarische Jahrbücher című időszaki tudományos folyóirat szerkesztője és kiadója is Gragger volt.

Ez a folyóirat az egész tudományos terület nemzetközileg elismert organumává fejlődött...”34

Történeti sorrendben nem ez volt az első német nyelvű folyóirat amelyet azzal a céllal indítottak, hogy a magyar szellemi életet megismertesse a német olvasókkal, kutatókkal. Több ilyen kezdeményezés is volt, de egyik folyóirat sem tudott állandósulni. A leghosszabb életű Hunfalvy Pál lapja, az Ungarische Revue (Leipzig u. Wien. 1881-95) volt.

Hogy Gragger milyen céllal hozta létre a folyóiratot, arról az első szám elé írt bemutatkozó sorokban vall.35 A világháború, s vele együtt a szörnyűségek és a történelmi katasztrófa okát Gragger egyértelműen abban látta, hogy a népek nem megfelelő ismeretekkel rendelkeznek egymásról:

A világháború előtti Európa romjaiból és torzulásaiból keletkező új világ küszöbén állva a külső megfigyelő és a tevékeny résztvevő egyaránt késztetést érez arra, hogy megértse és megragadja a jelen eseményeinek alapjait, hajtóerőit. Ha a ránk szakadt borzalmak fő oka a népek egymásról-nem-tudása, az ebből fakadó bizalmatlanság és szándékos félrevezetés, a gőg és mások lebecsülése volt, akkor most már minden felelősségtudattól áthatott ember elsődleges kötelessége az, hogy törekedjék az egyes népek és életkörülményeik elfogulatlan megismerésére.”36

A továbbiakban arra a megállapításra jut, hogy Európa népeit nem antropológiai vagy civilizációs különbségek választják el egymástól, hanem az egyes népek szelleme és nyelve. Egymás megértése csak akkor válik lehetővé, ha ezeket megismerjük.

Az Ungarische Jahrbücher-rel olyan sajtóorgánumot hozunk létre, amely Közép- és Kelet-Európa egyik legproblematikusabb népét tanulmányozza. ... Olyan tudományos orgánum kíván lenni, mely a magyar nyelv történelem és kultúra kutatásáról, a magyar kultúra eredményeiről tájékoztatja német nyelven a német olvasóközönséget. Magyarországot mint kultúrproblémát egészében kell megragadnunk. így a szorosabb értelemben vett tudományon túl a gazdasági, társadalmi, politikai vagy művészeti kérdések is ide tartoznak.” 37

A hungarológia minden ága jelen van tehát a folyóiratban. 1921 és 1943 között jelent meg negyedévenként, összesen 23 kötet. Gragger életében, az ő szerkesztésében mindössze 5 szám. Felépítését tekintve a Jahrbücher 3 részből áll:

I. Aufsätze und Berichte

Ez az a rész, amiért Gragger tulajdonképpen létrehozta a folyóiratot, hiszen itt jelennek meg a hungarológiával kapcsolatos, széleskörű kutatómunka eredményeit közzétevő tanulmányok. Maga a szerkesztő is rendszeresen publikál ezeken az oldalakon.

II. Kleine Mitteilungen und Anzeigen

Ebben a rovatban a Magyar Intézet munkájára vonatkozó részletes beszámolókat találunk, amelyek kiterjednek az oktatási tevékenységen kívül a könyvtárra, ill. a publikációkra is. (A könyvtárra vonatkozó utolsó adat 1938-ban 36000 kötetről számol be.)

III. Bibliographie

a.) Zeitschriften

b.) Bücher und Aufsätze

A könyv- és folyóiratszemle a Magyarországon megjelent fontosabb könyveket, kiadványokat, cikkeket ismerteti.

A Jahrbücher mindvégig megtartja ezt a felépítését, bár az utóbbi rész elnevezése 1926-tól megváltozik: Bücherschau (Könyvszemle) lesz.

Az 1927. évfolyamot Gragger fényképe nyitja. C.H. Becker gyászbeszédét követően egy igen értékes, nagy gondossággal elkészített bibliográfiát is tartalmaz Bibilographia Graggeriana címmel, ami évenkénti bontásban megadja összes tanulmányának címét. 1928-tól 1937-ig a főszerkesztő Gragger utódja, Farkas Gyula lesz.

Gragger 1921-től főképpen Jahrbücherben jelenteti meg értekezéseit. A folyóirat szerkesztésével kapcsolatos munkákat, ill. az anyaggyűjtést nagyon körültekintően végzi. Gondoskodik arról, hogy kiváló tanulmányok kerüljenek bele. A színvonal megőrzése érdekében csak szakemberek és tudósok által írt munkákat fogad el. Egy-egy levelében szakértőket kér fel valamely feladat elvégzésére. Gulyás Pált arra buzdítja, hogy írjon a magyar könyvkötészetről38, Fitz Józsefnek kissé körvonalazza is a munka jellegét:

Arra kérlek, hogy az Ungarische Jahrbücher számára a bibilográphiát ... elvállalni szíveskedjél. ... Számba jön minden magyar témájú és tudományos értékű közlemény, azon kívül magyarból való fordítások, akár önálló publikációk, akár folyóirat- vagy újságcikkek.” 39

Lyka Károlyhoz írt levelében Gragger hivatkozik a Magyar Tudományos Akadémián 1920. május 28-án folytatott tanácskozásra, melynek során az Ungarische Jahrbücher jellegéről, jelentőségéről, s a megjelentetés céljából kidolgozandó tanulmányok témájára vonatkozólag folytattak megbeszéléseket. Lykát jelölték ki arra a feladatra, hogy vázolja az újabbkori magyar képzőművészet sajátosságait. E döntés ismeretében kéri fel Gragger németül írt levelében Lykát a megbízatás teljesítésére, mert mint megjegyzi, a Goldenes Buch der Kunst (A művészet aranykönyve) tele van, ami a magyar művészetet illeti, hajmeresztő tévedésekkel.40

Gragger bővíteni is szeretné a tudósok körét, Berlin és Budapest mellett a bécsieket is megnyerné a Jahrbücher számára. Ezzel a nemzetközi szellemi együttműködés kiszélesítése a célja.

...nézetem szerint elsősorban a tudósokat kellene az Ungarologia iránt érdekelni. Berlinben már elértem, hogy a Jahrbüchert német szakemberek írják. Bécsből is kellene a történészektől, filologusoktól, ethnografusoktól cikkeket szerezni, melyeket szívesen közölnék. ... De fiatal tudósokat is meg lehetne ott fogni. Mihelyt látják, hogy Berlin komoly, tudományos organumban közli tanulmányaikat, fel fognak fülelni s az Ungarologia vonzani fogja őket.” 41

Gragger 1919-ben szerződött a Walter de Gryter & Co. kiadóval, ahol az intézeti publikációkat megjelentette. Ez számított a legjelentősebb tudományos kiadónak. Jó kapcsolatokkal rendelkezett azonban a lipcsei Insel-Verlaggal is. Itt jelenik meg 1922-ben magyar nyelvű versgyűjteménye, az Anthológia Hungarica. Az antológiában nagy költőinket mutatja be egy-egy versükön keresztül. Többek között Balassa, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany mellett Reviczky, Komjáthy, Szabolcska, Ady, Babits, Kosztolányi, Kaffka, Kassák is helyet kapott a válogatásban. Belekerült tehát a Nyugat nemzedéke, élén Ady Endre, akinek a jelentőségét Gragger már akkor felismerte, amikor még zajlottak a költő értékelése körüli viták. A gyűjteményben kuruc dalok, székely népballadák és népdalok is találhatók.

1923-ban saját válogatásában jelentetett meg egy német nyelvű Petőfi-kötetet (Alexander Petőfi: Gedichte), szintén az Insel-Verlagnál. Hozzáírt utószavában jellemzi költészetét, személyiségét. Meg akarja értetni az olvasókkal a „Petőfi-jelenséget” („das Phänomen Petőfi”), és elhelyezi őt a világirodalomban. Az eddigi Petőfi-fordítások többségével azonban elégedetlen volt, szegényesnek érezte őket. („Da die älteren übersetzungen meist mangelhaft sind, habe ich für meine Auswahl nur wenige benutzen können.”42) Inkább jórészt újkeletű fordításokat közöl. Sőt három fordító e kötet lapjain debütál: Hedwig Lüdeke, Ludwig Fulda és Lorenz Landgraf fordításai most jelennek meg először nyomtatásban.

Nagy kutatómunka előzte meg a Bibliographia Hungariae. Verzeichnis der 1861-1921 erschienenen, Ungarn betreffenden Schriften in nichtungarischer Sprache létrejöttét. Gragger a Magyarországról szóló vagy magyar vonatkozású nem magyar nyelvű irodalmat, az 1861 és 1921 között megjelent külföldi munkák bibliográfiáját állította össze. Az Ungarische Bibliothek sorozatban 1923-27 között megjelenő bibliográfia első kötete elé írt előszóban (Vorwort)43 kifejti, hogy míg a magyar írók és tudósok a múlt század közepéig szükségét látták annak, hogy műveiket latin vagy német nyelven is közreadják, azóta a magyar nyelvűség dominál, ami pedig gátat vetett a nyugat-európai hozzáférhetőségnek és elterjedésnek. Ez azt eredményezte, hogy külföldön hamis kép alakult ki az országról. Kívánatos volt tehát a Magyarországgal kapcsolatos nem magyar nyelvű tudományos munkák áttekinthető rendszerezése. Tanítási tevékenysége során elejétől fogva is érezte már egy ilyen összeállítás hiányát, valamint több ízben meg is keresték őt azzal a kéréssel, hogy pótolja az e téren érezhető űrt. Ezek vitték rá, hogy a már meglévő bibliográfiai jegyzeteit szisztematikusan kiegészítse és közreadja. Nagy segítségére volt a kutatásban az Intézet munkatársai közül Magda Gross és Konrad Schünemann. Forrásként a porosz és a magyar könyvtárak kézírásos és nyomtatott katalógusait említi, valamint a nemzeti- és szakbibliográfiákat. Folyóiratokkal nem foglalkoztak. Az egyes könyveket kézbe is vették, de erre nem mindig nyílt mód, s ezért elképzelhető, hogy az összeállított bibliográfia helyenként tévedéseket tartalmaz. A gyűjtőmunkát 1921-22 között végezték, s Nagy-Magyarországra terjesztették ki. Az idő rövidsége nem tette lehetővé, hogy mindennek pontosan utánanézzenek. A teljességre való törekvés miatt nem voltak tekintettel a tanulmányok színvonalára sem. Csak az volt a fontos, hogy a legrövidebb időn belül rendelkezésre álljon egy ilyen kézikönyv. Gragger hozzáfűzi, hogy tervezi az anyag újbóli átdolgozását. Ezen túlmenően szeretné azt kibővíteni a folyóiratokban megjelent tanulmányokkal, valamint az 1861 előtti és az 1921 utáni időszakot is áttekintené. Az 1921 után publikált értekezéseket addig is az Ungarische Jahrbücher fogja közölni.

Gragger az összegyűjtött anyagot tudományágak szerint csoportosította, és 3 kötetben adta ki.

I. Historica
Az első kötet Magyarország történelmét (a honfoglalás korától Trianonig) tekinti át.

II. Geographica. Politico-oeconomica
A második kötet tartalmi vonatkozásairól magát Graggert tudom idézni – egyik levelében a jól végzett munka feletti öröm hangján tesz említést erről:

A bibliografia II. kötete sajtó alatt van s tavaszra kijön. Ez még nagyobb mint az első és fontosabb is talán. Földrajz, néprajz, szociológia, közgazdaság és jog van benne. Valóságos Grundriss-ja lesz az Ungarológiának.” 44

III. Philologica. Periodica
A harmadik kötet öt területet ölel fel: filológia (nyelvtudomány, irodalomtudomány, ill. szépirodalom), folyóiratok, művészet, vallás és oktatásügy.

Az első három kötethez IV. Register (név- és tárgymutató) csatlakozik.

Gragger hiánypótló bibliográfiája a mai napig folytatás nélkül maradt. Arra, hogy ma is gyakran kézbeveszik, az is bizonyíték, hogy az 1928-as kiadás az OSzK-ban szabad polcon áll, hogy az érdeklődők számára könnyen hozzáférhető legyen.

Gragger irodalomtörténész volt, a nyelvtudománnyal csak tanárként került kapcsolatba. De hogy e téren sem volt járatlan, bizonyítja az a munkája, amit a magyar nyelvtörténet szempontjából oly jelentős nyelvemlék, az ómagyar Mária-siralom keletkezési körülményeiről írt45. Ő tette közzé a kódex első, máig legrészletesebb leírását és a magyar vers szövegét. Egyidejűleg jelentette meg 1923-ban az Ungarische Jahrbücherben, az Ungarische Bibliothek I. sorozat 7. számában, illetve a Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 19. számában. Fényképfelvételt is ő készített róla.

A közzétételhez kapcsolódó tanulmány előszavában Gragger leírja, hogyan bukkant e felfedezés nyomára. 1922 áprilisában a Német Birodalom által helyreállítandó löweni egyetemi könyvtár részére Jacques Rosenthal müncheni antikváriustól több más kézirattal együtt beszereztek egy Sermones XIII. Jh. jelzetű hártyakódexet is. Az antikvárius 1910-ben vásárolta a kódexet Toscanában. Belgium számára paleográfiai érdekessége miatt vásárolták meg a gondos, finom gyöngyírással írt kéziratot. Georg Leidinger, a müncheni Bajor állami Könyvtár kézirattárának igazgatója, leltározás közben a latinnyelvű kéziratban idegen nyelvű szövegre bukkant. Franz Babinger, müncheni szlavista és turkulógus, a konstantinápolyi rovásemlék felfedezője ismert rá a szöveg magyar voltára, és értesítette erről Graggert, aki engedélyt kapott a kódex áttanulmányozásához. Gróf Klebelsberg Kunó, miután értesült a felfedezésről, Berlinbe küldte Jakubovich Emilt, a Nemzeti Múzeum levéltárosát, a magyar oklevelek és nyelvemlékek szakértőjét, hogy ő is áttanulmányozhassa a kéziratot. Ezt követően Gragger közzétette a kódexet.

Az ismertetés négy fejezetből áll. Az 1. fejezet, amely A kézirat címet viseli, pontos, precíz, részletes leírást ad a kódexről. A 2. fejezetben (A magyar író) Gragger összefoglalja a feltételezéseket a Mária-siralom írójáról, egy valószínűleg domonkosrendi szerzetesről. A 3. fejezet A magyar nyelvemlékek címmel közli a kódexben talált összefüggő magyar szöveget, a Mária-siralmat és a glosszákat, szómagyarázatokkal. Majd hozzáfűzi:

A Halotti Beszéd után az ómagyar Máriasiralom a magyar nyelvnek (s egyúttal valamennyi finnugor nyelvnek) legrégibb összefüggő szövegű emléke. Eleddig a HB.-t az időrendben követő Gyulafehérvári Glosszáktól egy évszázadnyi időköz választotta el. Ezt a nagy űrt áthidalja most a Máriasiralom, amely régi alakokban gazdagabb, mint akár a GyulGl., akár a KT.”46

A 4. fejezetben (A Máriasiralom, mint irodalmi emlék) a Mária-siralom irodalomtörténeti jelentőségét elemzi. Megállapítja, hogy ez a valószínűleg az árpádok korából származó első költői emlékünk az európai irodalomtörténet szempontjából is értékes, mivel alig maradtak fenn nemzeti nyelven írt Mária-siralmak a XIII. századból. Aprólékos verstani elemzés után felhívja a figyelmet arra, hogy más népek Mária-siralmainak összevetése e felfedezett magyar költeménnyel igen tanulságos lenne. További kutatásokra is sarkall:

Az itt közölt ómagyar Máriasiralom is remélhetőleg a régi kéziratgyűjtemények szorgosabb átkutatására fog ösztönözni s e kutatások talán újabb becses leletekkel fogják a régi magyar filológia anyagát gazdagítani.”47

Ha semmi mást nem tett volna, Gragger Róbert neve, mint az első magyar verses nyelvemlék első ismertetője, akkor is fennmaradna örökre.

A COLLEGIUM HUNGARICUM

Tanulmányomban ennek a fejezetnek engedek legnagyobb teret, mivel az OSzK-ban őrzött Gragger-levelek többsége a Collegium ügyével foglalkozik. Gragger e leveleket Magyary Zoltánhoz, ill. Klebelsberhez írta. Bennük követhetjük nyomon leginkább, hogy miképpen dolgozott, szervezett, valamint itt vall legtöbbet terveiről is. így nemcsak a Collegium létrejöttét, az eredményt láthatjuk, hanem feltárul előttünk az odáig vezető út is.

Gragger 1924-ben megalapította a Collegium Hungaricumot. Ez volt berlini éveinek egyik legjelentősebb kultúrpolitikai tette. Szekfű Gyula értékelése szerint:

.”Az értelmiség külföldi iskoláztatásának ez a kiépítése olyan nagy lépés volt, minőt a nemzeti műveltségre való nevelés terén az Eötvös-Collegium alapítása óta nem tett az ország.”48

Jelentőségével Gragger is tisztában volt:

„A kollégium politikailag is történelmi tett, amelynek fontosságát itt minden vezető politikus átlátja..” 49

Gragger már az Eötvös Kollégiumban megtanulta, hogy ismereteit külföldön kell bővítenie, megismerve az európai műveltség vonulatát. Kollégiumot létesített a Magyar Intézet mellé, hogy a jövő magyar értelmiségének otthont adva, lehetőséget teremtsen az európai képzettség és műveltség eléréséhez.

... ő lett a külföldi iskoláztatás új apostola, aki ezt a régi magyar tradíciót nemcsak nemzetnevelési, de nemzetmegmentési szándékkal újra előhozta és legnagyobb sikerrel megvalósította.” 50

A magyar értelmiség külföldi képzésének gondolata már korábban, a Berlini Magyar Tudományos Intézet megalapítása idején is foglalkoztatta. Tervét először az Intézet keretein belül vélte megvalósíthatónak:

„... a Berlini Magyar Tudományos Intézet: magyar diákok külföldi tanulmányait mozdítja elő, tájékoztatja, támogatja őket, s gondoskodik arról, hogy a szigorú német szellemi nevelés minden hasznos forrása megnyiljék előttük. Néhány intensiv tanulmányi év Berlinben ifjúságunknak ... nagy mértékben fog használni.” 51

Ezt a szándékát néhány év múlva más keretek között váltotta valóra: a Collegium Hungaricum Berolinense megalapításával.

Munkáját támogatta a hazai kultuszminisztérium, különösen Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, akinek a kultúrpolitikájába beleillett Gragger elképzelése. A miniszter is tervbe vette a tudományos utánpótlás németországbeli kiképzését, s így terve találkozott Gragger szándékával. Klebelsberg az Ungarische Bibliothek egyik kötetében jelentette meg a háború utáni magyar kultúrpolitikáról vallott nézeteit,52 amelyben leszögezi, hogy egyik fő törekvése az, hogy a nyugati kultúrákhoz fűződő kapcsolatainkat erősítsük, fejlesszük. Berlin dahlemi részében létrehozott Collegium a kulturális híd szerepét tölti be e tekintetben.

Gragger egyenesen a „nemzetmentő kulturpolitika” 53 részének tekinti a Collegiumot. Sehol másutt nem találjuk olyan pontos meghatározását annak a célkitűzésnek, aminek megvalósítása érdekében megalapította a Collegium Hungaricumot, mint leveleiben:

„ A Collegium mint „graduate college” legfőbb céljának tekinti, hogy hazánk új szellemi arisztokráciájának kiművelésére használja fel a Németországban felhalmozódott kulturális energiákat, lehetőségeket. ... A berlini Collegium ... módszeres kultúrpolitikának válhat jelentős eszközévé, amennyiben kiváló fiatal jogászok, közgazdászok, technikusok, orvosok, mezőgazdászok számára megadja az elmélyedő továbbképzés minden lehetőségét.” 54

Ugyanezt fogalmazza meg egy másik, félév múlva írt levelében, amelyből az is kitűnik, hogy a közben eltelt idő, a beindult munka egyre precízebben szabja meg a feladatok jellegét.

„...a Collegium olyan embereket neveljen ki, akikre az országnak valamely fontos poszton szüksége van. ... A Collegium túlságosan sokat nyujt ahoz, hogy átlag-tanárjelöltekre pazaroljuk kevés helyét. Viszont legfelsőbb helyeinkre túlságosan sok a pótolni, képezni és utánpótolni való, ami nem tűr halasztást ... Nekünk évenkint a szellemi költségvetést is nagyon pontosan kell elkészítenünk. S így újra előhozom, hogy kellene anglista, oláhista, szlávista,...iránista, sinologus, orvosokból hygienista..., tuberkulózis-kutató, gyermek-gyógyász. Ez a szellemi költségvetés tervszerű megállapítása által pár év alatt minden hiányt betölthetünk s rövidesen egészséges konkurrenciát, pezsgő életet vihetünk bele tudományos életünk minden körébe.” 55

Ez a levél azért is tanulságos, mert említést tesz arról, hogy Gragger ”szellemi költségvetést” készít évente. Ennek során számba veszi, hogy az adott évben mely tudományágak képviselői szorulnak rá leginkább a berlini tanulmányévre. A magyarországi helyzetet jól megítélve, konkrét javaslatokkal áll elő, s ezeket levélben vagy személyesen egyezteti a kultuszminisztériummal, ahol kérései meghallgatásra találnak. Javaslatairól csak leveleiben olvashatunk.„Szellemi költségvetése”, amire a későbbiekben is hozok még példát, az alábbiakban egy újabb szempont figyelembe vételére hívja fel a figyelmet:

„Emellett igen fontosnak tartanám, hogy a bennünket környező ellenséges népeknek nyelvére és kulturájára nézve képeznénk ki szakembereket és ezért kérlek Kegyelmes uram méltóztassál oda hatni, hogy legközelebb a szlavisztikára küldjenek ki valakit.” 56

A Collegium Hungaricum kezdetben a Marienstraße 5. szám alatti épületben kapott néhány szobát.

„A Collegium különben most a legnagyobb örömem. Ha kicsiben, szerényen kezdjük is, mégis dolgozhatunk már ...” 57

Gragger szoros kapcsolatot tartott a kollégistákkal, akik valamelyest talán kárpótolták őt egy igazi családért. Gyakran együtt ebédelt velük, személyes jellegű beszélgetések során meghallgatta gondjaikat, tanácsokat adott nekik. Odaadó, rendszeres munkát, a test és a szellem harmonikus művelését követelte tőlük, saját személyében állítva erre követendő példát. A kollégisták megfeleltek e követelményeknek:

„én, aki a mindennapos érintkezés révén tanuja vagyok szorgalmuknak, a legteljesebb mértékben meg vagyok velük elégedve.” 58

Gragger a nyelvtanulást is elengedhetetlenül fontosnak tartotta:

„Nagy súlyt helyezek arra, hogy a collegisták itt tisztességesen tanuljanak nyelveket, kül. angolt és franciát.” 59

Ezt olvashatjuk egy másik levelében is, ami azonban az ezt követő sorok miatt is említést érdemel: Gragger megjósolja bennük az angol nyelv világméretű elterjedését. Ez valóban páratlan, hiszen azokban az években, de még jóval később sem lehetett ezt ilyen tisztán látni és megítélni.

„Amint méltóztatol látni Kegyelmes uram különös súly helyezek, hogy minden kollegista a német nyelven kivül az itteni tartozkodása alatt jól megtanuljon angolul, mert ennek a nyelvnek a jelentősége évről-évre növekedik, amint látom ez lesz a második nyelv amelyet minden országbeli a nemzetközi érintkezésekben és kongresszusokon használni fog.” 60

A Collegium tagjainak felvételénél nem szelektált szakok szerint, s így a legkülönbözőbb tudományágak képviselői kaptak helyet benne. Egyik levelében magyarázattal szolgál erre:

„A különböző tudományszakokból való kollégisták együttléte igen gyümölcsöző, mivel oly dolgokat tudnak meg egymástól, részint a határos, sőt a távoleső tudományszakok területéről is, amiket egyébként sohase tudtak volna meg.” 61

Az említett levélben arra is kitér, hogy miért a posztgraduális képzésformát tartja a legmegfelelőbbnek a berlini tanulmányévekhez:

„Őszintén szólva, amig futja emberből, sokkal gazdaságosabbnak tartom, ha végzett fiatal szakemberek jönnek ki konkrét programmal, mint ha egészen kezdő egyetemi hallgatók. Berlin egy óriási enciklopédia, amelyet csak az tud igazán felhasználni, akinek már kellő előképzettsége van s valami speciális problémával akar mélyebbre hatolni.” 62

Másutt is érinti ezt:

„Az egyetemi hallgatót ma mindenki segíti, de gondoskodni kell az absolutorium után magára maradt s nem mindjárt állást kereső, hanem továbbképzésre vágyódó legjobb tehetségekről.” 63

Kellő körültekintéssel járt el a kollégisták személyének kiválasztásakor. A jelöltektől több helyről kért ajánlásokat, így csak a legjobbaknak, a legtöbbet ígérő tehetségeknek állt nyitva a Collegium kapuja.

„általában csak azt ismételhetem, hogy a kiválasztás problémája a döntő, csak igy fog az óriási befektetett tőke busásan kamatozni.” 64

A legjobb ajánlásokat hozó jelöltekkel maga folytatott felvételi beszélgetést:

„...kivánatosnak tartanám, hogy mint eddig, ugy ezután is személyesen legyen alkalmam érintkezni minden jövendő kollegistával a felvétel előtt ...” 65

A felvett kollégisták tanulmányait folyamatosan nyomon követi, eredményeiket számon tartja, s ezekről rendszeresen beszámol Magyarynak és Klebelsbergnek.

„A collegistákban örömed lesz. Olyan erőfeszítéssel dolgoznak, hogy némelyikük alig alszik. A carpe diem náluk carpe horam lett. Hetenkint beszámolnak nekem levélben. Már szépen gagyognak angolul, olvasnak s képzelheted hogyan tágult látókörük, mióta belelátnak az angol-amerikai kultúrkörbe és az angol szakirodalmat is elővették ... Vizsgáztasd meg őket s látni fogod, mi lett belőlük.” 66

Majdnem napra pontosan egy évvel későbbi keltezésű az a levél, amiben szintén referál a kollégisták előremeneteléről, s ez arra utal, hogy minden félév végén, jelentést tesz az elért eredményekről:

„A téli félév lezárulván...csupa kitünő eredményről számolhatnak majd be. Csak a legszorgalmasabbak egyike, dr. Soó Rezső botanikus tört le. De mivel most ugyis szünidő van, nem fog tulságosan sokat vesziteni azzal, hogy egy időt a budakeszi Erzsébet-szanatoriumban tölt ... Hasonló esetek lehető elkerülése céljából a jövőben komolyabban kell követelnünk a teljes egészséget igazoló orvosi bizonyítványt.” 67

Talán kissé túlzásnak tűnik az igazolt egészség követelménye, de ha belegondolunk, milyen mértékű lehetett egy-egy berlini tanév költségvetése, s annak eredményességéhez mennyi reményt fűztek, akkor indokoltnak látszik Gragger mindenre kiterjedő figyelme.

Hogy a kollégisták valóban eredményesen dolgoznak, abban a levélben bizonyítja Gragger, amiben részletesen felsorolja, hogy melyik hallgató hol, mit kutat. Egy példát kiragadva:

„A kollégium tagjai részint hazakészülnek, részben tanulmányuton vannak. ... Strausz Angliában van s tanulmányozza az angol sziget geológiai fácieseit, mely nagy fáciesmonográfiájához szükséges. Ha e munka megjelenik - ami a jövő év folyamán várható - egy régen érzett hiányt pótol s megelőzi vele az egész nemzetközi szakirodalmat.” 68

A Collegium híre hamarosan határainkon túlra is eljut. Továbbtanulni vágyó magyar fiatalembereken kívül mások is szeretnének résztvenni a képzésben. Gragger egy ilyen irányú fejlesztésről is beszámol:

„Ujabb jelenség, hogy Oroszországból, ébredező nyelvrokonaink jelentkeznek az Intézetbe, illetőleg a Collegiumba való felvételre. Ezek a cseremiszek, zürjének, osztjákok nacionalisták, de a mai orosz viszonyok között nem mehetnek Finn- vagy Magyarországba ahová szeretnének. Megtudván, hogy Berlinben van Magyar Intézet, ide kivánkoznak tanulmányutra. Azt hiszem a Collegium állandóan helyt adhatna egy-egy ilyen fiatal tudósnak, akik kétségkivül kis nemzetük kulturális apostolaivá fognak válni. Elsőnek egy nyelvészt hivtam meg Berlinbe ..., aki maga zürjén ember és aki a permi nyelveket fogja nálunk részben tanulni, részben tanítani, mivel a moszkvai egyetemen ahol mostan tartózkodik, nincs alkalma a finn-ugor nyelvtudomány uj eredményeivel megismerkedni. Ha egyszer Berlinben van az itt tartózkodó kollegisták és az Intézet tagjai nyelvészeti, néprajzi, földrajzi és történeti tekintetben forrásnak használják őt. A jövő esztendőben egy mordvinnal váltanám fel őt.” 69

A Collegium méretei hamar szűknek bizonyultak, ezért Gragger a bővítésen, újabb helyiségek megszerzésén fáradozott:

„A Collegiumban sikerült a földszinti lakást megvennem s ott most rendezem be az ebédlőtermet, 2) társalgó-, könyvtár- és leckeszobát, 3) a konyhát, 4.) a cselédség helyiségeit. Mamát is szereztem a fiúknak: özv. Vecsey Ferenczné, a hegedűművész Vecsey Ferenc anyja átveszi a háziasszonyi teendőket s így igazi úri tónus vonul be a háztartásba s a fiúk egy nemes nagyasszony gondoskodó kezét fogják érezni, nemcsak harisnyáik stoppolásában, hanem az »otthon« atmoszférájában is.” 70

Noha ez a levél dátum nélküli, a következő levélrészlet előtt íródhatott, mivel abban a most még csak megvásárolt lakás berendezéséről tesz említést.

A Collegium megalapítását követő év elején már arról számol be, hogy milyen otthonossá tette a helyiségeket:

„A berlini Collegium szépen fejlődik. A földszinten nagy tűzhelyet állíttattam a konyhába, mellette a kis szoba fele cselédszoba, fele tálaló (Anrichte), utána jön a nagy ebédlő, aztán egy társalgó, melyben az angol órák tartatnak s végül a bejárat mellett egy pici iroda, melyben a titkár is lakik. Igen kedvesen sikerült, s a paradicsomdíványon vendég is alhatik a társalgóban.” 71

(A könnyebb elképzelhetőség kedvéért Gragger alaprajzot is készít, és beleírja a helyiségek nevét.)

A bővítések és a Collegium működtetése sok pénzt emészt fel. Ezért is fordul gyakran Magyary Zoltánhoz, újabb összegeket kérve kiadásai fedezéséhez. Minden évben elküldi neki költségvetési tervét.

„A Collegium jövő évi költségvetéséhez legalább ugyanannyit kell fölvenni mint az idén. A legnagyobb takarékosság mellett sem fog ebben az évben kiadványainkra pénz jutni, mind elnyeli a szépen fejlődő intézmény. Ha eljössz, csodálkozni fogsz. Most azt tervezem, hogy az évek folyamán lassan kiépítenők emeletenkint a telek hátsó részét s ezzel elfödnők a vasutat, a kert pedig a mai udvar lesz. Egy fiatal ügyes építész ingyen csinálja most a tervet. Igy gondolom:(ide lerajzolja a bővítés tervét) Ez a hátsó traktus részletekben épülne s belekerülne: souterrain: tornacsarnok. Földszint: konyha és ebédlő, I. emelet könyvtár, leckeszobák a kurzusokra,11-111. em. műtermek. Mindez széles, nagy ablakokkal lenne. Persze ezt a tervet előzőleg bemutatnám szépen kidolgozva a minisztériumban.” 72

Végül azonban úgy döntött, hogy kedvezőbb lenne nem a Marienstraße-i épületet bővítgetni, hanem egy új épületet építtetni Dahlemben. Egy akkora telket keresett, melyen az Intézet is elférne, s így az általa létrehozott két intézmény együtt működhetne. Levelei tanúsága szerint először Klebelsbergnek számol be tervéről.

„A Collegium és az Institut elhelyezésére nézve rég óta azt tervezem, hogy ezt a két intézményt lehetőleg egy telepen, Dahlemben építsük fel.” 73

Három hónap múlva Magyarynak tesz említést erről:

„újabban az a terv merült fel bennem, hogy a Magyar Tudományos Intézetet bensőségesebben összekapcsolom a Collegium Hungaricummal és erősebben érvényesítem rajta is a magyar kormány befolyását. Ezért a Dahlemben megszerzendő telken olyan épületet kívánok emeltetni. melyben a kettőt egyesíteni lehetne és ezt az épületet és telket a Gesellschaft der Freunde nevére iratnám.” 74

Tervét azonban, noha még meg sem valósult, máris továbbszövi, újabb távlatokon gondolkodva. óriási, csodálatos tervek ezek:

„...egy nagyobb tervem alapján, mely szerint a Magyar Intézettel együtt kiköltöznék ugyancsak erre az óriási telepre, az Orientalisches Seminar, az Osteuropäisches Seminar és az ezekkel összefüggésben álló Keleteurópa és ázsia tanulmányozására létesített intézmények. A szomszédos ázsiai Muzeumból ugyancsak velehoznánk a keleti anyagot és Intézetünk egy tagját már most arra képezem ki, hogy az itt létesitendő uj finn-ugor, majd ural-altáji osztályt szervezze meg.” 75

Gragger ragaszkodik Berlin dahlemi részéhez, mivel maga is ott lakik, azonkívül igen jók a közlekedési lehetőségek, s a jó megközelíthetőség fontos szempont.

„én magam is Dahlenben lakom, a Kaiser Wilhelm Institutok mellett, erdő közelében, kitünő helyen, ahonnan mégis 35 perc alatt a város szívét, az egyetemet elérem. Dahlem állami birtok, telkeit nagyrészt felosztották ugyan, de még mindig sok van szabad telek. Ha Excellenciád jónak látja tervemet, úgy tárgyalásokat fogok kezdeni a porosz pénzügyminiszteriummal és földművelés-miniszteriummal, hogy jókora telket hasitsanak ki és állitsák felét a Collegium és a másik felét az Intézet rendelkezésére.” 76

Dahlemben nem sikerült a telekszerzés, egy máshol kijelölt telket pedig Gragger nem fogadott el.

„Az új kollégium telkére nézve is a legnagyobb erőfeszítéseket teszik a kormányban, hogy igazan méltó ajándékot nyujtsanak át miniszter urnak. Egy igen szép erdős telket választottak ki a Westendben a Stadion mellett, de ezt nem fogadhattam el, bár a telek igen szép, mivel az összeköttetés oda nem oly kedvező mint Dahlembe.” 77

A sok keresgélés után a magyar kormány úgy döntött, hogy az egyetem melletti, a Dorotheenstraße 2. szám alatti Herz -palotát veszi meg. Azért esett erre az épületre a választás, mert a vele szomszédos, porosz állami tulajdonban levő Knobelsdorff-palotát a kormány a Magyar Intézet rendelkezésére bocsátotta. Gragger a hírrel azonnal, még a hivatalos értesítés előtt megkeresi Klebelsberget:

„A szomszédos telken levő, Knobelsdorff által épitett és porosz állami tulajdonban levő palotát a porosz kormány az egyetem magyar tudományos intézete céljaira átengedi... amiről Becker kultuszminiszter ur a napokban levélben fogja értesíteni Excellenciádat.” 78

Ily módon egymás mellé került a Collegium és az Intézet, „az egyik magyar, a másik porosz állami birtok, mint messze látható szimbólumai a német-magyar barátságnak és német-magyar szellemi együttműködésnek. ” 79

Gragger tudatában volt annak, hogy maradandót és jelentőségteljeset alkot:

„Legnagyobb ambicióm, hogy a kollégium mind belső szellemét, mind pedig épületét illetőleg a lehető legtökéletesebb, legszolidabb és a legcélszerűbb legyen ... Százados multra gondolok vissza, melyben az intézet gyökerezni fog, századokra gondolok előre.” 80

1926 tavaszán megkezdték az átépítési munkálatokat. íme egy levél, aminek szemléletes leírása alapján a Berlint valamelyest ismerő olvasó szeme előtt szinte megelevenedik a kép, s maga előtt látja a belváros ama részét, amelyben a Collegium Hungaricum áll.

„A Collegium átépítése valóságos művészeti esemény lesz, amennyiben a belváros egyik legérdekesebb és legszembetűnőbb helyén ezt a ma meglehetősen kihalt sarkot a Knobelsdorff palotával együtt elevenné teszi és bekapcsolja az egyetem és a muzeumok életébe. ... Az épület utcai frontja a Singakademie melletti téren keresztül az Unter den Lindenre néz, kertünk fáinak koronáján át a muzeumokra tekinthetünk: egy itt felejtett csendes sziget ez a nagy város kellős közepén.” 81

Az építkezés azonban nem folyt problémamentesen, Gragger sok idejét és energiáját emésztette fel.

„ádáz harcokat folytatok napról napra az egyes cégekkel, hogy a megrendeléseknél ne csak a nagybani gyári árat kapjam meg, hanem még jóval alája szoritsam az árakat. ...összeköttetéseim révén mindenütt kivételes engedményeket tudok elérni. Ez persze idegölő munka, mert nemcsak futkosással jár, hanem hosszadalmas tárgyalá-sokkal, alkudozásokkal, de szivesen teszem ezt, mert: így elérem azt, hogy a leszámolásnál ki tudom majd mutatni, hogy a házépítést a képzelhető legkedvezőbb körülmények közt hajtottuk végre.” 82

Magyarországon a kormány és Gragger gigászi erőfeszítései nem találtak minden téren kedvező fogadtatásra. A közvéleményt az építkezés ellen hangoló cikk látott napvilágot, amire két nappal később Magyaryhoz írt leveléhez csatolva „a Magyar Hírlap okt. 19-iki számában megjelent támadásra való válasz céljaira” megjelöléssel küldi reagálását Gragger. A válasz azonban sehol nem jelent meg, mert Magyary úgy látta jónak, hogy maga válaszoljon a cikkre a Pester Lloydban.
(Elképzelhető, hogy a korabeli sajtó átböngészésével további bírálatokat, illetve elismerő hangú nyilatkozatokat is találunk. A magyarországi visszhang áttanulmányozását jelen keretek között nem vállalhattam; csak arra a cikkre térek ki, amire válaszolva Gragger kifejti álláspontját.)
A lap tehát három vonatkozásban intéz támadást az építkezés ellen:

- A porosz állam nem ajándékozott dahlemi telket a kollégium céljaira, ehelyett „a magyar kormány ... megvett egy palotát” , amire „másfélmillió aranykoronát költ” ;

- „és még hozzá nem is magyar építésszel építteti”;

- eredetileg 60 férőhelyes épületet terveztek, míg „ ez a palota csupa díszteremből és hatalmas hallból áll, úgyhogy még teljes átépítés után is csak 30 diák számára lesz benne hely.”

Mindezek olvastán Gragger nem hallgatott, s bár a sajtóhoz nem jutott el, de megtette észrevételeit. Hadd tárjam válaszát most a nyilvánosság elé, ha nem is teljes terjedelmében, legalább egyes részleteit illetően.

„Nem áll a cikk ama állítása, hogy a porosz kormány visszavonta volna a dahlemi telek adományozását. A Kollégium dahlemi elhelyezésének gondolatát a célszerűség szempontjából ejtették el, egyrészt mert igen távol esett volna a központtól, főkép pedig azért, mert a szerencsés véletlen folytán a tudományegyetem belső területén, tehát az elképzelhető legjobb helyen sikerült a kollégium céljaira alkalmasabb házat venni. A porosz kormány áldozatkészsége, a kollégiummal szemben ez az uj megoldásnál is impozánsan nyilvánult meg, amennyiben a kollégium telkével összefüggő állami tulajdonból egy tekintélyes területű kertrészt adományozott nekünk, nem szólva arról, hogy az egész telket a rajta épüllt gyönyörű Knobelsdorff palotával együtt az egyetemi Magyar Tudományos Intézetnek engedte át.
... A házat velünk egyidőben a berlini egyetem is meg akarta venni, s csak előzékenységből állított el a vételtől.

... Ami a magyar építészeket ért állítólagos sérelmet illeti, az egyik, Kaufmann Oszkár a cikk megjelenésekor expresslevélben tiltakozott az ellen a beállítás ellen, mintha őt sérelem érte volna, a másik építész terve pedig teljesen elfogadhatatlan volt. ...Az épitési munkálatoknál, ahol csak lehet, mindenütt magyar munkaerőket foglalkoztatnak majd s a belső berendezés is magyar kezek munkája lesz.” 83

A magyar építészekkel kapcsolatos vád különösen felháboríthatta Graggert, ha az egy nappal későbbi keltezésű levelében erre még egyszer kitér:

„A kiirásoknál mindenütt itteni magyar munkásokat és cégeket részesitünk előnyben, természetesen, amennyiben versenyképesek.” 84

Míg van a cikknek olyan állítása, amire kimerítő választ ad, vannak olyan kérdések is, amikkel nem foglalkozik. Nem érinti sem a költségekre, sem a férőhelyekre vonatkozó megjegyzéseket. Ezekkel kapcsolatos nézeteit azonban leveleiből megismerhetjük. Gragger tisztában volt az építési költségek nagyságával, és hogy ezzel nagy terhet ró a magyar államra, de azon a véleményen volt, hogy az elérendő cél érdekében meg kell hozni ezt az áldozatot, azonkívül ez a befektetés szellemi javakban és anyagiakban egyaránt jócskán meg fog térülni. Az előbbiekről már sok szó esett, az utóbbiakkal kapcsolatos nyereségre a következő levélrészlet tér ki:

„Ha épületünket átalakítottuk és renováltuk, akkor az épület értéke oly tetemesen fokozódik, hogy a magyar állam bármikor nagy nyereséggel adhatja el elsőrangu szálloda, vagy bank céljaira. Erre ugyan remélem nem fog sor kerülni, de hogy mily szivesen vennék meg, mutatja az is, hogy a porosz állam elővételi jog biztositását kérte a házra, mivel az egyetem tőszomszédságában van s a Museuminsellel szemben, az Unter den Linden felé néző frontjával a legértékesebb paloták egyike.” 85

Ez a levél más szempontból is figyelemre méltó. Amellett, hogy szót ejt még az anyagi haszonról, egyértelműen azt igazolja, hogy a porosz kormány a már odaadományozott terület mellé egy újabbat csatolt. Ennek nyomát máshol nem találtam. (Gragger nem tesz többé említést arról, hogy ezt az újabb területet hogyan kívánja hasznosítani.):

„Ma örömmel számolhatok be róla, hogy ezt az óriási értékű területet a pénz - és kultuszminiszter urak együttes nyomására sikerült a kollégium javára iratni, ami a mi telkünknek rendkivüli értéknövekedését jelenti. A mi telkünk 27 m. széles, tehát a hozzá csatolt ujabb 17 m. széles sávval mintegy 60 %-os növekedés áll elő, s ha még hozzávesszük, hogy a pénz itt az utolsó félév alatt rendkivül olcsóvá lett és a telkek értéke a belvárosban máris kb. 50%-kal emelkedett, akkor azt mondhatjuk, hogy a magyar állam ez alatt a félév alatt e ház vásárlásával 100% nyereséget ért el.” 86

A kollégiumi férőhelyekkel kapcsolatban való igaz, hogy eredetileg egy 60 diák befogadására alkalmas kollégium építése volt tervbe véve, de Gragger hamarosan elállt ettől a tervtől. Ennek magyarázatát is megtaláljuk egyik levelében:

„Hatvan kollégista óriási szám. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne neveljünk végeredménykép elégedetleneket, forradalmáranyagot azzal, hogy magas képzettségű embereket küldünk évről-évre haza, akik otthon nem tudnak elhelyezkedeni megfelelően. Csak a berlini kollégisták közül itt van Szakács, Brunner, Soó és Strausz, akik közül különösen a két utóbbi legelsőrangu szakember - valamennyi reménytelenül és kilátástalanul áll itt a jövőt illetőleg. ... Azért kérlek Téged is, mondd meg őszintén véleményedet, nem tudod-e jobbnak, hogy a mostani építkezésnél csak 30, maximum 40 emberre rendezkedjünk be és csak később, ha Nagymagyarország helyreáll, vagy ugy hozná magával a szükséglet, akkor a mi rendkivül kedvező telkünkön még mindig épithetünk hozzá 20-30 szobát, sőt eleve ugy csinálhatjuk meg a tervet, hogy egy későbbi bővítés szervesen és könnyen végrehajtható legyen.” 87

Egy hónap múlva a már kész terv birtokában így ír:

„Ez a terv 44 kollégistaszobát foglal magában... Készült azonban egy kiegészítő terv is, amely etappokban kiépíti a Collegiumot, ha kell 100 személyig, azonban ... a pályázati hirdetményben már megállapított 30 as szám épen elég.” 88

Az előzőleg ismertetett, 1926. ápr. 12-i levélrészletben még valami megragadhatta figyelmünket: „ ... ha Nagymagyarország helyreáll ...” - olvashattuk. Igen, Gragger csak ebben tudott gondolkodni, csak Nagy-Magyarországról beszél, csak azt tudta a jövőben elképzelni. Egy korábbi levelében, amikor szintén gyógykezelésen vett részt, így fogalmaz:

„Itt fönn maradok, míg odahaza az ibolyák ki nem bujnak. Addig rendbe kell jönnöm. Mert nekünk élnünk kell, kedves Zoltán, még sokáig, amíg a magyarok és németek meg nem állták a nagy bosszút, a leszámolást a csúf megaláztatásokért, míg el nem jött a bella vendetta ideje. Addig ápoljuk az ifjúság lelkét, neveljük a nemzet új vezéreit.” 89

Több hasonló, ennyire nyílt véleménynyilvánítást nem olvashatunk tőle egyebütt. Hogy ténylegesen bízik a „nagy bosszúban”, arra máshol is találunk utalást, Klebelsberghez írott egyik gépelt levelében egy kézírással hozzáfűzött megjegyzés formájában.:

„Hogy a Collegium katonai szempontból is nagy jelentőségű lesz, talán nem kell fejtegetnem. A rendes katonaság nélküli Anglia sohasem teremthetett volna hadsereget a világháborúban, ha Oxford és Cambridge nem adta volna a vezetőket hozzá.” 90

Gragger azon is gondolkodik, hogy ha elkészül a Collegium új épülete, akkor ott több hely lévén lehetőség nyílik a szakemberképzés profiljának kiszélesítésére is. Remek érzékkel figyelt fel arra, hogy az új Magyarországnak az új helyzetben mivel nyújthatna segítséget. A korábbiakban említett „szellemi költségvetése ” eszerint módosul:

„Tervem az, hogy az új kollégiumban hivatalnokokat is képezünk ki, amire égető szükség van. Az önálló vámterület folytán szükség van vámpolitikusokra és külkereskedelmi szakemberekre, de éppigy adópolitikusokra s a közigazgatás minden ágában nyugateurópai színvonalon álló szakemberekre.” 91

További hiányok pótlását is tervbe veszi:

„Az ujabbkori világtörténetre, nemzetközi jogra, szociológiára, pedagógiára, stb. igazán képzett, friss, uj embereket kell nevelnünk. Ez utóbbira pl. mindig jelentkeznek ugyan vén csatalovak, akik semmiféle speciális szakban nem jutottak érvényesülésre s most végső menedékképen a „gyakorlati paedagogiára” vetik magukat s csodát várnak egy berlini évtől. Csakhogy a paedagogia ma már önálló tudomány, amely mi nálunk nagyon el van hanyagolva, minthogy otthon csak a paedagogia történetét művelik. E tekintetben Berlin elsőrangu lehetőségeket nyujt ... , ugyhogy 2-3 paedagógust ki lehetne küldeni ide.” 92

Graggert a Collegium nagy boldogsággal tölti el. Az építkezés előrehaladtával, ill. a Collegium hírének terjedésével egyidejűleg újabb jelenségre figyel fel, amiről megint csak egy írógéppel teleírt levél végére kézírással utánatett megjegyzésben számol be, s ebben érzelmének is hangot ad.

„...valóban megirigyelhet mindenki. Kezdik is már utánozni a Collegium Hungaricumot. Elsőnek a franciák építenek itt egyet, az oroszok, olaszok és japánok pedig most tárgyalnak, hogy utánozzák intézményünket. Ha készen leszünk, senki utánunk ilyen jól már nem csinálhatja, mert a legjobb s legszebb hely már a mienk az egyetem mellett.” 93

Öt nap múlva kissé hivatalosabb formában teszi meg erről ismételt jelentését, örömét azonban ebben sem leplezi. (Nem volna érdektelen a levelek stilisztikai vizsgálata sem.)

„A magyar kulturmunkának ez a grandiózus alkotása bármily csendesen és reklám nélkül jön is létre, máris magára vonta a közfigyelmet s utánzásra talál. Jelenleg egy francia kollégium létesítéséről tárgyalnak, de se nekik, se a hasonló terveket szövő oroszok, olaszok s japánoknak nem fog sikerülni egy ily nagyszerű megoldás, mert egyszerűen nincs több ily fekvésű telek, vagy ház a vidéken.” 94

Gragger azt tervezte, hogy maga is beköltözik a Collegiumba, s halála után majd az örökli minden vagyontárgyát és többezer kötetnyi magánkönyvtárát.

én magam is a kollégiumba akarok költözni ... Oly módon, hogy a lakás építésének költségeit legnagyobb részben magam fedezném. Ugyis az a szándékom, hogy könyvtáramat és butoraimat a kollégiumra testálom. ... Ugyancsak a kollégiumra szándékozom testálni összes gyüjteményeimet és régiségeimet.” 95

Egy hónappal a halála előtt írt leveléből, amelyben a Collegium biztató távlatokat igérő jövőjét festi meg, árad a büszkeség:

„A kollégium jelentősége csak most fog igazán kibontakozni, hogy a németség a külömböző szerződések és egyezmények megkötése után teljes erővel kapcsolódhatik bele a nemzetközi forgalomba. Már is észlelhető a nemzetközi érdeklődés megindulása a német kulturális kapcsolatok felvételére, nevezetesen a kisantant részéről is, bennünket azonban most már egy sem fog utolérni.” 96

Ez az utolsó levele Klebelsberghez.

Gragger már nem élhette meg a beköltözést. életműve betetőzésének, a Collegium Hungaricumnak az avatásán Klebelsberg is jelen volt.

Az utolsó évek

A Collegium megalapítását követő, az életéből hátralévő két esztendő még értékes munkákat eredményezett. Továbbra is gyakran publikált az Ungarisches Jahrbücherben. Ezidőtájt közli tanulmányát többek között Jókai fordítóiról, aki révén Jókai regényei népszerűkké váltak Németországban (Jókai und seine übersetzer, 1925. 305-7.), ill. Jósika Miklós németországi fogadtatásáról (Die Aufnahme Nikolaus Jósikas in der deutschen Literatur. 1926. 122-7.).

Rendszeresen tart előadásokat, melyekkel berlini tevékenységének kezdetétől fogva a magyar kultúra széleskörű megismertetése a célja. Ki tudná megmondani németországi, finn- és észtországi előadásainak számát?! Ezek tartalmára vonatkozólag is csak Bessenyei Gragger-monográfiájában található némi információ. Itt olvasható az egyik előadás ismertetésével kapcsolatosan a következő megjegyzés: ”Eredetije a berlini Gragger-Archivum »Vorträge « című kötetében. Előadásai nyomtatásban nem jelentek meg. Az Archívum gépírásban őrzi őket.”97

Ezennel csak két olyan előadásról teszek említést, amiket Gragger valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben átdolgozva ugyan, de megjelentetett. Mindkettő ebből az időszakból való. Az egyik A magyar egyetemi ideál. 1925-ben az Ungarische Jahrbücherben és különlenyomatban is megjelent egy hasonló című értekezés: Die ungarische Universität (A magyar egyetem). Ebben Gragger kifejti., hogy a magyar egyetemek voltak a történelem során vívott harcban a kultúra védőbástyái. Magyarország mindig áldozatkészen védelmezte a nyugati kultúrákat, s az egyetemek is ebben a szellemben működtek. Ismerteti az egyetemek megalapításának történetét, súlyt helyez törekvéseik bemutatására, valamint kitér arra is, hogy milyen nehézségekkel találták szembe magukat, ill. mi a helyzet ma, amikor Trianon után számos egyetemünk a könyvtárakkal együtt a szomszédos országoké lett. Egyik levelében említést tesz arról, hogy előadását nyomtatásban is közzé fogja tenni.

„A magyar egyetemről szóló előadásomat először az Ungarische Jahrbücherben fogom kiadni. ... Bizony gondolkozni kell a magyar egyetem sajátos jellegén, mert ebben nyilvánul a történeti nemzeti kultúra s ha meggondoljuk, milyen sajátos jellege van kis nemzetek egyetemének pl. a holland, dán vagy svéd egyetemnek, szégyenkeznünk kell, hogy a mienk ... csak a németnek rossz kópiája. Ezt a vallomást elkerülni volt előadásom egyik főcélja.” 98

Vajon hogyan alakította előadását, hogyan sikerült a valós helyzeten szépítenie annak érdekében hogy e téren is pozitív képet alakítson ki az országról? Ennek megválaszolásához ismernünk kellene az előadások szövegét. Az viszont valószínűsíthető, hogy a megjelent értekezés olyan gondolatmeneteket is tartalmaz, melyek az előadásban nem voltak benne.

A másik előadás Die ungarische Volksballade und Johann Arany als Balladendichter (A magyar népballada és Arany János mint balladaköltő) elhangzásának pontos dátumát is megadja Bessenyei a Gragger-archívum dokumentumai alapján: 1925. május 14. élénk érdeklődés kísérhette az előadást, ha ennek kiegészítéseképpen öt nap múlva az egyetemi aulában balladaestre került sor. a Gragger-levelek között akadtam arra a levelezőlapra, aminek a hátoldalán a következők olvashatók.

Die Gesellschaft der Freunde des Ungarischen Instituts an der Universität Berlin
a berlini aulában
Balladenabend-et szervez
1925. május 19.

Hedwig Lüdeke magyar nép- és műballadákból saját fordításaiból ad elő.

Gragger előadása a magyar népballadásról és Arany János mint balladaköltőről

Szent Györgyi Pál magyar népdalokat hegedűn játszik.

diákok népballadákat énekelnek többek között Bartók Béla lejegyzései alapján
szabad, ingyenes belépéssel”
99

Az estet tehát a Gesellschaft der Freunde támogatta, sőt szabad belépést biztosított annak érdekében, hogy minél szélesebb rétegekhez juthasson el a magyar kultúra e sajátos megnyilvánulása. A jól összeállított program gondoskodik arról, hogy ne csak egy ismeretterjesztő előadás, hanem művészi élmények keltette hatások is hozzásegítsék a közönséget ahhoz, hogy véleményt alkothasson a magyar nép- és műballadák jellegzetességeiről és szépségéről.

Egy év múlva megjelent egy kis könyvecske Ungarische Balladen címmel, gótbetűs kiadásban, Hedwig Lüdeke fordításában. Ez volt halála előtti utolsó megjelent munkája.

„Ebben nemcsak a bevezető tanulmányt írta, nemcsak a balladák fordításában működött közre, hanem még a betűtípust, a könyvkötőtáblát, az illusztrációt is maga jelölte ki.”100

Gragger a bevezetésben irodalomtörténeti szempontból is jelentős, újszerű megállapításokat tesz. Az elismerés hangján szól erről C.H. Becker.

„Bizonyos tekintetben ez a könyv Gragger tudományos működésének betetőzése ... Tudományos törekvésének két iránya olvad itt össze: a kutatás és a propaganda. Ez a könyv ismerteti meg először széles körökkel a magyar balladát és általa a magyar néplélek egy lényeges megnyilvánulását. Egyúttal megjelöli a magyar ballada helyét a világirodalomban, analízise által előbbre viszi a ballada fogalmának a tisztázását, amennyiben a ballada szövegét librettónak tekinti és a zene és a mozgás egymáshoz való viszonyát konstitutiv jelentésükben meghatározza.”101

Gragger a népballadák után Arany balladaköltészetét mutatja be. A könyv végén Jegyzetek találhatók, ahol rövid elemzést ad a kiválasztott balladákról. A német olvasók olyan könyvet vehettek kézbe ezzel a balladáskönyvvel, amely a gondosan fordított és válogatott balladákhoz csatolt ismertetésekkel hozzásegítenek a teljesebb megértéshez.

Gragger a szép könyvből küld egy példányt Klebelsbergnek, egy levél kíséretében. Ennek a már említett levélnek az elején egy ceruzával odaírt megjegyzés található: „ Gragger utolsó levele Ő Exe-hoz ” .

A könyvnek magyar fordítása is készült, de már csak Gragger halála után látott napvilágot. A Magyar Irodalmi Társaság adta ki 1927-ben Magyar népballadák címmel (A Napkelet Könyvtára sorozat 19. számaként), a kiadás elé az alábbiakat fűzve:

„A Napkelet írói korán eltávozott kedves társuk, Gragger Róbert emlékének ajánlják ezt a kötetet.”

érdemes volna az említett előadások és a megjelent tanulmányok pontos összevetését elkészíteni. Elképzelhető, hogy egyéb előadások és később publikált dolgozatok között is találhatók érintkezési pontok. Talán egyszer kiadásra kerülnek az előadások, s hozzáférhetővé válnak az érdeklődők számára, hiszen gondos áttanulmányozásuk bizonyára számos újabb értékes gondolat megismeréséhez vezetne.

Gragger utolsó vállalkozása, ami, ha részben is, de elkészült, az Altungarische Erzählungen, amelyben saját válogatása alapján maga fordított németre magyar történelmi mondákat. A könyvben, aminek a megjelenését /1927/ már nem érhette meg, a hun mondáktól kezdve végigtekint a magyar történelmen, bemutatva kiemelkedő személyiségeinket egészen a tatárjárásig. így a német olvasók előtt élvezetes formában élő mondákon és legendákon keresztül elevenedik meg történelmünk. Négy kötetre tervezte a munkát, mindenről pontos elképzelése volt az egyes kötetek tartalmától kezdve egészen a betűtípusokig, a könyvek külső megjelenéséig. Minderről részletesen beszámol egyik levelében:

A legfényesebb kiadványunk azonban az »Altungarische Erzählungen« lesz. Négy kötet: az első a Mittelalter; a Bécsi Képes Krónika képanyagát veszem az illusztráció-anyag alapjául és a mű diszítve lesz a középkori magyar képzőművészet és iparművészet legjelesebb termékeivel. Tartalma krónikáink élvezetesen elbeszélt anyaga, továbbá a magyar szentek legendái. Julián leírása Magna Hungariaról, Rogerius leírása a tatárjárásról, továbbá legendák és példák. Az első kötet kész kéziratban, szedése és nyomtatása azonban egy évi gondot fog okozni, mert a lehető legjobb reprodukciótechnikával akarom, hogy mutassuk be a művelt és a civilizáció élén haladó Nyugatnak, hogy mit produkáltak a középkorban a barbár magyarok. így a mű kiállítás tekintetében, a legmagasabb igényeket is ki fogja elégíteni. A szedése súlyos barát-gótbetű. A második kötet: renaissance, a XVI. század elbeszélő anyagát hozza. Toldi, Argirus, Széphistoriák, krónikák, Heltai. Diszitése fehér-fekete, gazdagon renaissance lécekkel és záródiszekkel, betűtipusa kerek renaissance-antiqua. A harmadik kötet: barokk, az ellenreformáció elbeszélő irodalmát nyújtja. Kora diszitőművészetével ékesítve. A negyedik kötet: a rokokó, a XV111. századot adja. A munka négy évre van tervezve, ugyhogy minden karácsonyra egy ilyen óriási díszkötet kerül a piacra.” 102

Azon is munkálkodik, annak is utánajár, hogy a díszes kötetek megjelentetésének költségeit hogyan lehetne csökkenteni.

„Ma az Altungarische Erzählungen I. kötete ügyében jövök. Az Athenaeum 1867ben kiadta a Bécsi Képes Krónikát színes reprodukciókkal. Légy oly jó megtudni, megvannak-e még a klisék és milyen eljárással készültek. ... Ha lehet, felhasználnám, mert az eddigi számítás szerint 400 márka lenne az I. köt 1-1 példányának önköltsége. Ezt tehát olcsítani kell.”103

Gragger mindvégig nagy intenzitással, emberfeletti munkabírással dolgozott. Ezen az sem változtatott, hogy betegsége időnként hosszabb-rövidebb pihenőt kényszerített rá. Ilyenkor a svájci üdülőhelyen, Arosában, a Waldsanatorium orvosai kezelték. Azonban nem szakadt el munkájától, a szanatóriumból is szervezett, irányított, s alig várta, hogy újult erővel térhessen onnan vissza. Leveleiben időnként és nagyon szűkszavúan, szinte mellékesen említést tesz betegségéről:

„...évekre szóló munkaprogrammokat állítottam fel, amellyel, azt hiszem, az ungarológiát mintaszerűvé tehetjük a többi filológiák mellé s különösen a szlávistákat megelőzzük. ...

Most egészségemet megyek összefoltozni s aztán telt vitorlákkal előre.” 104

Betegségének elhatalmasodása azonban többre már nem hagyott időt számára.

Értékelés, kitekintés

Berlini Magyar Tudományos Intézet, Gesellschaft der Freunde, Ungarische Jahrbücher, Collegium Hungaricum ... – megannyi mérföldkő Gragger földi pályafutása során. Nemcsak az utókor tekint rá hálával vissza: elismerést kapott kortársaitól is. De vajon hogyan látták őt közeli munkatársai, milyen az a kép, amit megőriztek róla magukban? Farkas személyes jellegű Gragger-tanulmánya valamelyest érzékelteti ezt velünk:

Munkás szelleme olyan erővel élt az Intézetben, hogy amikor már régen eltemették, az Intézetben fennakadás nélkül, a régi iramban folyt tovább a munka, mintha még mindig csak Arosában lett volna.”105

Amikor visszatekint Gragger betegségeinek éveire, leírása olyan plasztikus, hogy szinte magunk előtt látjuk, hogyan szervezte a munkát Gragger a messzi távolból:

Ebben a hajszás nyugtalanságban volt valami melancholikus megsejtése a közeli végnek. Mi, akik mellette álltunk, többször kérleltük őt, elsősorban saját érdekében, hogy mérsékelje a lázas iramot. Ilyenkor mindíg szomorú mosollyal felelt: „Még sokat kell tennem és ki tudja, mennyi időm van még hátra!” Hiszen sokat betegeskedett, de ha gyöngélkedése ágyhoz szegezte is, akkor is maga mellett tartotta telefonját és minden órában felhívta – néha többször is – az Intézetet, elintézte a postát és minden iránt érdeklődött. Az utolsó években több hónapot volt kénytelen Svájcban tölteni. Ilyenkor szinte naponta jöttek tőle a levelek. Az arosai szanatórium fekvőágyán is állandóan kezében tartotta munkaterveinek összes szálait és a munka folyt tovább, mintha köztünk lett volna.”106

Graggert megnyugvással töltötte el, hogy távollétében munkatársai mindent megtesznek azért, hogy sehol ne legyen fennakadás:

Nekem sajnos még egy hónapig ki kell itt tartanom a fekvőszéken. Szerencsére megbízható embereim mindennapi leveleim alapján jól végzik a dolgukat.„ 107

Mégsem tud azonban megmaradni Arosában, nem bírja kivárni az említett egy hónapot, visszatér Berlinbe:

Holnapután végre elhagyom Arosát, bár az orvosok egyhangúan ellenzik; de nem bírom tovább ezt a szanatóriumi életet.” 108

A pihenést nem ismerő munkavégzés mindvégig jellemezte Graggert. Munkatársaihoz fűződő viszonyát és a munkához való hozzáállását legjobban az alábbi részletből ismerhetjük meg:

Saját maga számára soha nem ismert sem pihenőt, sem hivatalos időt, de munkatársainak sem volt hajlandó elismerni erre való jogukat. Amint ő teljesen feloldódott nagy terveiben, ugyanazt megkívánta munkatársaitól is. Az Intézetben valószínűleg sokáig emlékezetes marad az 1921. évi Szilveszter-éjszaka, amikor az Intézet összes tagjai – sokan estélyi öltözékben vagy színházjeggyel zsebükben – kapuzárásig együttdolgoztak egy sürgős munkálaton és mivel nem készültek el, egy kávéházban – zajgó és mulató tömeg között – tovább dolgoztak. Graggernek rendkívül szuggesztív ereje volt és noha parancsolni nem tudott, kérni még kevésbé, mégis mindig keresztül tudta vinni akaratát. Jó iskola volt az ő iskolája.”109

1926 őszén Gragger nem ment be az Intézetbe, csak lakásából, telefonon intézve az ügyeket, értesítette munkatársait arról, hogy láza van. Pár nappal később már nagyon súlyos volt az állapota. 1926. november 10-én agyhártyagyulladás következtében, ami akkoriban gyógyíthatatlan betegségnek számított, 39 éves korában meghalt. A Gragger-levelek között megtaláltam a gyászjelentést, amit a Collegium és az Intézet közösen adott ki egy szétnyitható értesítőben, baloldalon magyar, jobb felől német nyelven:

... Kollégiumunknak szentelte áldott tehetsége javát. Alkotó élete nemes példájával vezetőnk marad mindenkor.”

A berlin-dahlemi temetőben két ország őszinte részvéte kísérte utolsó útjára. Az egyik a tudós egyéni érzése és szellemi tevékenysége, a másik a vérségi kötelék címén.”110

Az első rög, mely Gragger Róbert koporsójára hullott a dahlemi temetőben, az Eötvös-Collegium kertjéből való volt. Fekete magyar rög a brandenburgi sárga homokban.”111

Sokan, igen sokan csak most elkésve ébredtek tudatára egész jelentőségének és annak a veszteségnek, mely halálával a magyar tudományosságot érte. Most, mikor a berlini egyetem méltóságos aulájában a német tudományos világ legfőbb képviselői jelenlétében maga a porosz kultuszminiszter hódolt emlékének, nagyszabású beszédben rajzolván egyéniségének és pályájának képét.”112 – írja visszaemlékezésében Farkas.

Becker gyászbeszéde Gragger tevékenységének első átfogó ismertetése és értékelése volt:

Nem úttörő kutató, mégis ott áll láthatóan, mint útjelző a tudománytörténet fejlődésében, nem aktív politikus, mégis személy szerint többet tett a nemzetközi megértés egyengetésében, mint akárhány hivatásos diplomata...”113

Egy nemzeti feszültségekkel teli történelmi korszakban Gragger a kultúra nemzeteket összekovácsoló erejében hitt:

Gragger a szellemi kapcsolatokat és általuk a kölcsönös megértést igyekezett erősíteni. Ameddig szellemi kapcsolatok lesznek Németország és Magyarország közt, Gragger Róbert neve feledhetetlen marad.”114

Becker választotta Gragger síremlékének sírfeliratát:”Deutschland und Ungarn galt seine Arbeit und Sehnsucht”.

Sok terve volt még, sok feldolgozatlan vagy részben feldolgozott anyagot hagyott hátra. Valóra váltásukat korai halála akadályozta meg, hiszen addig, bármily merészek voltak is elgondolásai, mindig sikerült keresztülvinnie akaratát:

... terveiről gyakran úgy beszélt, mint megvalósított tényekről, olyan időben, amikor mind ezek a tervek a józanok előtt keresztülvihetetleneknek látszottak. Hiszen ekkor még régi intézmények is stagnálásra voltak kényszerítve, évtizedes folyóiratok beszüntették megjelenésüket és tudományos könyvek kiadásáról még beszélni sem lehetett. Ezért sokan hajlandók voltak őt fantasztának vagy ábrándos csevegőnek tartani. ámde Gragger nem maradt meg az ábrándozásnál, hihetetlen kitartással élt a terveiben. Ha valamit pillanatnyilag nem sikerült megvalósítania, elejtette, egy percig sem állt meg kezében a munka, hogy aztán alkalmas időben, jobb körülmények között az elejtett fonalat megint felvegye. Tíz év múltán, amikor már kész alkotásaira tekinthetett vissza, megelégedéssel mutatott rá, hogy mindezt ő már így megírta tíz évvel azelőtt a Budapesti Szemlében és a Pester Lloydban.”115

height: 150%"> Terveinek felsorolása igencsak hosszúra nyúlna. Dolgozatomból így is fény derült néhányra félbemaradt munkái, ill. intézményeivel kapcsolatos szándékai közül. Eleddig nem érintett elgondolásai közül most kiemelném a talán legjelentősebbeket.

Szándéka volt egy magyar iskola létesítése a berlini magyar kolónia iskolaköteles gyermekei számára. Az Intézeten belül már indított is előkészítő tanfolyamokat. Az ott folyó oktatás „a német iskolákban folytatott tanulmányaiknak magyar szempontból való kiegészítésére szolgál (nyelv, irodalom, történelem, földrajz), s annak a meggátlására van hivatva, hogy ezek a gyermekek – mint a legtöbb esetben észlelhető volt – hazájuktól elidegenedjenek és végre teljesen megértés nélkül álljanak vele szemben. ... Ezt a kezdetet aztán a Julián-Egyesület iskoláinak módjára más külföldi nagy városokban élő magyar gyermekek számára szervezett iskolák, illetve tanfolyamok létesítésének kell követnie.”116

Gragger szeretett volna terjeszkedni Németországon belül, s egy újabb magyar központ kiépítésén fáradozott. Egy leendő Müncheni Intézetről folytatott tárgyalásokat.

A müncheni akciót egy lektorral kellene megkezdeni, alkalmas egyéniséget kellene erre a helyre odaállítani.” 117

De nem akart megállni Németország határainál. A terjeszkedéshez Európát is célba vette:

... legfontosabbnak a magyar tanszéket tartanám Bécsben, éppúgy mint Rómában. Bécsben volt egy magyar jogi és egy magyar történelmi tanszék. Nem lehetne valamelyiket felujítani s pl. Szekfűt vagy Eckhardot meghívni rá? Biztosan kiállják a versenyt a bécsi történészek legjobbjaival s büszkeségei lehetnek a bécsi egyetemnek is.” 118

Művelődéstörténetünk szempontjából igen értékes lett volna a magyar kultúra lexikonának elkészülése. Ebben a nagy hungarológiai lexikonban képet kapott volna a külföld a magyar tudományosság egészéről. A német Reallexikon mintájára tervezte elkészítését. Elképzeléséről levélben ad (kissé önmagárt is jellemezve) átfogó leírást.

érdeklődsz jövő terveim iránt. Tudod, hogy mindig több vasat tartok egyszerre a tűzben, de most különösen egy terv veszi igénybe időmet, mely ha sikerül, azt hiszem, igen nagy jelentőségű lesz az egész magyar tudományosságra nézve. Ez egy magyar Reallexikon megvalósítása, mely a sajátos magyar népi és nemzeti kultúra gyökereit tárja fel, a-b-c sorrendbe szedett cikkeiben tárgyalva a magyar nyelv, irodalom, néprajz és kulturtörténet jelenségeit. Mintaképül Hoops germán és Schrader indogermán Reallexikona szolgál.” 119

A lexikon a mai napig csak álom. Hiányára Szekfű Gyula is felhívja a figyelmet: „Gragger Róbert ... gondolatát, a hungarológia lexikonát szükséges volna mielőbb megvalósítani”.120

Gragger utóda egy rövid – Gombocz Zoltán vezette – átmeneti szakasz után Farkas Gyula lett. Farkas 1922-ben került az Intézethez, ahol 1926-ig lektorként és könyvtárosként dolgozott, s Gragger legközelebbi munkatársa volt. 1945-ig vezette az Intézetet és a Collegiumot. Legjobb jellemzését maga Gragger adja, szót ejtve a kettejük között kialakult barátságról is, abban a már idézett levélben, amelyben a Müncheni Intézetet tervezgeti. Azon gondolkodik, hogy kit lehetne oda lektornak küldeni:

A legtapasztaltabb emberünk Farkas Gyula lenne, aki immár négy éve lektor itt Berlinben, Intézetünkben jól beledolgozta magát, katholikus, nemes ember, nemzeti gondolkodású, jó szónok, író és agilis fiatal szervező tehetség. Nekem ugyan nagyon fájdalmas lenne megválnom tőle, mivel nemcsak jobbkezem, hanem igen jó barátom, de az ügy érdekében nem tudnék nála alkalmasabb embert ajánlani és a fontos célért kész vagyok meghozni az áldozatot és őt Münchenbe engedni.” 121

Farkas szerkesztette az Ungarische Jahrbüchert, sokat publikált, gyarapította a könyvtár állományát (1937-ben, az Intézet 20 éves fennállása kapcsán 45 000 kötetről számolt be122). Ahogy Becker megjegyzi, ő aratta le, amit Gragger vetett.123

Két évvel Gragger halála után Babits Mihály járt Berlinben. Farkas hívta meg, hogy előadást tartson a Collegium Hungaricumban. Babits a magyar irodalom sajátosságairól beszélt. Benyomásairól írt, az előadás légkörét remekül érzékeltető és Farkast is megjelenítő esszéje először a Pesti Naplóban jelent meg 1929. március 31-én.

én azért jöttem Berlinbe, hogy a magyar irodalomról tartsak előadást a német Metropolis publikumának. Hogyan remélhettem meghallgatását egy távoli és remegő hangnak egy kicsiny és ismeretlen nemzet lelkéből, s hozzá még oly szerény és bizonytalan szócsövön át, amilyen az én fáradt ajakam? ...

Tűnődve néztem a sűrű közönséget, mely dobogással és tapssal fogadott; Farkas professzor az Ungarische Institut lelkes és kitűnő vezetője, izgatott örömmel konstatálta a nagy egyetemi terem megteltét; ám e tömeg, e taps és dobogás zavarba hozta a magyar kultúra szegény heroldját. A berlini magyarság – noha sokan vannak – csekély számmal volt csak képviselve: német szemek tekintettek reám, talán a német hűség nevében, mindenesetre udvariasan az egykori szövetséges iránt, kihez illik némi figyelmet mutatni ...

Az elnéző udvariasságból lassanként meglepett érdeklődés lett.”124

1931-ben Kosztolányi Dezső írt a berlini egyetemen tett látogatásáról. A magyar tanfolyamok felkeltették érdeklődését, s megfigyelte az ott folyó munkát:

A berlini egyetem magyar intézete az év elején ingyenes tanfolyamot hirdetett. Azt hitték, hogy mindössze néhányan fognak jelentkezni ... A tanfolyam vezetőit nem kis meglepetés érte. Több mint 500-an iratkoztak be, mind sült németek. A tanárok zavarban voltak. Eleinte maguknak se tudtak számot adni, miért sereglettek annyira a tanítványok. éltek a gyanúpörrel, hogy ezek jobbára munkanélküliek ...

A kimutatások beigazolták, hogy a vezetők ebben a föltevésükben csalatkoztak. A jelentkezők zömét nem a munkanélküliség hajtotta oda, hanem a magyarsággal való érzelmi kapcsolat. Egyiknek-másiknak magyar volt az ükapja, vagy a dédanyja. Már rég elnémetesedtek, de lélekben visszavágyakoztak hozzájuk. Törleszteni akarták a múlt adósságát ...

Akadtak nyelvészek, történészek, irodalmárok és kereskedők is. De a hallgatóság egy töredéke még magának se tudta megmagyarázni, mi hozta ide, mert az ok mélyebb volt, semhogy öntudatossá vált volna benne. Talán a kíváncsiság, a különösség varázsa, vagy – nem tudományos szóval – : a szeretet.”125

Kosztolányi beszámol a nyelvórákon használt oktatási módszerről is:

Engedélyt kértem, hogy eljárhassak a tanfolyamra ...

A kezdőkkel kezdem ... Előttem az a két „magyar nyelvkönyv”, mely Berlitz módszere szerint a nyelvet magával a nyelvvel érteti meg, eleven példákkal, kerülve minden elméletet. A tanítás az első pillanattól kezdve csak magyarul folyik. Sohase fordulnak német segítséghez. Tanárnak, tanítványnak egyformán tilos ez.”126

A berlini egyetemen ma is tanítanak magyar nyelvet. A Gragger által létrehozott intézmények sorsának további áttekintése azonban jelen dolgozat kereteit túlfeszítené; újabb, hosszú tanulmányt igényel. A máig vezető út alapos, dokumentált feldolgozása, noha részmunkák már születtek, még nem készült el. Pedig az alapító emlékének ezzel is adóznánk.

Tíz esztendő – amennyi Graggernek berlini munkájára jutott – még egy emberöltőn belül sem túlságosan nagy idő, a történelemben pedig úgyszólván elenyésző parány; s Gragger mégis e rövid idő alatt is akkorát tett a magyar kultúrpolitika szolgálatában, amekkorát csak a nálánál hosszabb élettel megáldott, s nagyobb hatalommal rendelkező kiváló kortársak, gr. Klebelsberg Kunó egykori magyar kultuszminiszter tett. ... Nem véletlen dolog az, hogy a magyar művelődés ügye épen gr. Klebelsberg Kunó minisztersége idején tett oly példa nélküli nagy előmenetelt. Gragger konzsenialitása sokban adott ösztönző indítást Klebelsberg tevékenységéhez. Ők ketten századeleji művelődéstörténetünknek legkiemelkedőbb erősségei.”127

Gragger tudatában volt jelentőségének; tudta, hogy nevét megőrzi majd a történelem. Egyik levelének van néhány sora, ami hitvallása megfogalmazásának tekinthető:

A mi nemzedékünk az első csatársorba került. Vagyunk néhányan, Hóman, Szekfű, Gerevich, akiket nemcsak közös törekvések, hanem igaz barátság füz össze. Mindnyájan érezzük a nagy felelősséget és én bizva bizom, hogy tiz évi további megfeszitett munka után a következő generációknak nem lesz okuk nekünk szemrehányást tenni.” 128


Bibliográfia

1. A nemzetközi Gragger-szimpózium előadásai 1991. in: Hegedűs - Kőrösi -Tarnói szerk. Hungarológia 2. NHK. Bp. 1993. 1-104.

2. Babits Mihály: Berlini napló. in: Esszék, tanulmányok I-II. Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1978. 249-252.

3. Barta János: Erinnerungen an Gragger. in: Paul Kárpáti - László Tarnói szerk. Berliner Beiträge zur Hungarologie 3. Berlin-Budapest 1988. 11-13.
Becker, C.H. levelei Gragger Vilmának (1926-1930), OSZK. 12 db

4. Bessenyei ákos: Gragger Róbert. Danubia Könyvkiadó, Bp. 1944.

5. C.H. Becker: Gragger Róbert emlékezete. C.H. Becker porosz kultuszminiszternek a berlini egyetem régi aulájában mondott emlékbeszéde. Minerva, Bp. 1927.

6. Carl Heinrich Beckers Konzept und Robert Graggers Ausführungen zur Gründung des Ungarischen Instituts in Berlin 1917. (Mitgeteilt von Paul Kárpáti) in: Paul Kárpáti - László Tarnói szerk. BBH 7. Berlin-Budapest. 1994. 274-294.

7. Ernst Heymann: Die Gesellschaft der Freunde des Ungarischen Instituts Berlin. in: UJb. 1937. 17-19.

8. Farkas Gyula: Gragger Róbert emlékezete. Kiadja: az Eötvös-Kollégium Volt Tagjainak Szövetsége, A Minerva 1927. évi 1-3. számából

9. Farkas Gyula: Zwanzig-Jahrfeier des Ungarischen Instituts an der Friedrich-Wilhelms Universität Berlin. in: Festschrift: 20 Jahre Ungarisches Instituts Berlin UJb. 1937. 323-6.

10. Farkas, Julius v.: Das Ungarische Institut und seine geschichtlichen Voraussetzungen. in: UJb. 1937. 20-30.

11. Gragger Róbert szerk.: Philologiai dolgozatok a magyar-német érintkezésekről. (Heinrich Gusztáv emlékkönyv) Hornyánszky Viktor csász. és kir. udvari könyvnyomdája Bp. 1912.

12. Gragger Gedenkbuch. Aus den Forschungsarbeiten der Mitglieder des Ungarischen Instituts und des Collegium Hungaricum in Berlin. Dem Andenken Robert Graggers gewidmet. Walter de Gruyter & Company. Berlin und Leipzig, 1927.

13. Gragger Róbert szerk.: Alexander Petőfi: Gedichte. Auswahl und Nachwort von R.G. Insel-Verlag zu Leipzig 1922.

14. Gragger Róbert szerk.: Altungarische Erzählungen. Ausgewählt und übersetzt von R.G. Berlin-Leipzig. 1927. Gruyter

15.Gragger Róbert szerk.: Ungarische Balladen. übertragen von Hedwig Lüdeke. Ausgewählt und erläutert von R.G. Berlin und Leipzig, Walter de Gruyter & Co., 1926.

16. Gragger Róbert: A Berlini Magyar Tudományos Intézet. Bp. 1918. Franklin

17. Gragger Róbert: Anthologia Hungarica. Leipzig Insel-Verlag 1922.

18. Gragger Róbert: Bibliographia Hungariae. I-IV. Verzeichnis der 1861-1921 erschienenen, Ungarn betreffenden Schriften in nichtungarischer Sprache. Zusammengestellt vom Ungarischen Institut an der Universität Berlin, Berlin-Lepzig, Gruyter & Co. 1928.

19. Gragger Róbert: Das Ungarische Institut an der Universität Berlin. in: Weltpolitische Bildungsarbeit an Preußischen Hochschulen. Verlag von Reimar Hobbing in Berlin, 1926. 47-58.

20. Gragger Róbert: Deutsche Literaturgeschichte in Ungarn. Leipzig-Wien. 1908 Fromme

21. Gragger Róbert: Die Auslandstudien und Ungarn. Schlesischer Buchdruck Breslau 1918. 61-68.

22. Gragger Róbert: Die ungarische Universität. Sonderabdruck aus „Ungarische Jahrbücher” Band V. Heft 1. Druck und Verlag: Walter de Gruyter & Co., Berlin W., 1925.

23. Gragger Róbert: Irodalomtörténeti forrástanulmányok. Kilián Frigyes utóda M. Kir. Egyetemi Könyvkereskedés Bp. 196.

24. Gragger Róbert: Magyar népballadák. Bev. és jegyzetekkel ellátta G.R. Bp. 1927. Magyar Irod. Társ.

25. Gragger Róbert: Munkatervünk. Ford.: Hegedűs Rita. in: A hungarológia fogalma. NHK. Bp. 1990.

26. Gragger Róbert: Neue finnougrische Literatur im Berliner Ungarischen Institut. in: Ung. Jb. 1925. 318-322.

27. Gragger Róbert: ómagyar Máriasiralom (Egy hasonmással) A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 19.sz. Bp. 1923.

28. Gragger Róbert: Ungarische Institute für Geschichtsforschung. Sonderabdruck aus „Ungarische Jahrbücher” Band II. Druck und verlag der Vereinigung wissenschatflicher Verleger, Berlin W. 1922.

29. Gragger Róbert levelei (199 db)

Bartoniek Gézához 1922 1 db
Bayer Józsefhez 1908 1 db
Dalmady Ödönhöz 1924 1 db
Fitz Józsefhez 1924-1926 9 db
Gragger Vilmához 1905-1923 93 db
Gulyás Pálhoz 1917, 1920 2 db
Gyertyánffy Istvánhoz 1924 1 db
Klebelsberg Kunóhoz 1924-1926 24 db
Lyka Károlyhoz    
Magyary Zoltánhoz 1923-1926 52 db
Melich Jánoshoz    
Mihalik Józsefhez 1924 2 db
Pekár Gyulához 1918 2 db
Pulszky Polyxénához 1913 1 db
Riedl Frigyeshez 1916, 1920 4 db
  é.n. 1 db
Szőts Farkashoz 1924 1 db
Tolnai Vilmoshoz 1926 1 db
Zempléni Árpádhoz 1917 1 db
ismeretlenhez 1916 1 db
ismeretlenhez 1922 1 db

30. Keresztury Dezső: Egy magyarságtudományi műhelyről. in: Hungarológiai oktatás régen és ma. Tankönyvkiadó, Bp. 1983. 82-86.

31. Kiss Jenő: Magyaroktatás a berlini Humboldt Egyetemen. Magyar Nyelv, Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 101-5.

32. Klebelsberg Kunó: Ungarische Kulturpolitik nach dem Kriege. in: Ungarische Bibliothek. Zweite Reihe. Bd. 5. Walter de Gruyter Berlin/Lepzig 1925.

33. Kornya László: Das Wirken ungarischer Lektoren an der Berliner Universität 1917-1945 im Spiegel der von Robert Gragger begründeten „Ungarischen Jahrbücher”. in: BBH 3. 131-140.

34. Kornya László: Egy hungarológiai műhely történetéhez: magyar lektorok a berlini egyetemen 1917 és 1945 között a Gragger Róbert alapította Ungarische Jahrbücher (UJb.) alapján. in: Egyed - Giay - B. Nádor szerk. Hagyományok és módszerek NHK Bp. 1990.

35. Kornya László: Gragger Róbert és az Ungarische Jahrbücher. in: Hegedűs - Kőrösi - Tarnói szerk. Hungarológia 2. Bp. 1993. 36-44.

36. Kosztolányi Dezső: Magyaróra a berlini egyetemen. in: Európai képeskönyv. Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1979. 170-176.

37. Magyary Zoltán von: Robert Gragger als Wissenschaftspolitiker. Walter de Gruyter & Co. Berlin-Leipzig 1927.

38. Papp Zoltán - Szent-Iványi Béla: Hundert Jahre Bund Ungarischer Hochschüler Berlin. Ung. Jb. 1942. 1-28.

39. Rózsa Mária: Gragger Róbert és a berlini Magyar Intézet könyvtára. in: Magyar kvszle. 104. 1988. 4. 304-310.

40. Rózsa Mária: Robert Gragger – „Botschafter” der ungarischen Kultur in Berlin. in: Germanistisches Jahrbuch DDR-UVR 1988. VII. Jg. 350-357.

41. Schneider Márta: A Berlini Magyar Intézet és a Collegium Hungaricum. in: Hegedűs - Kőrösi - Tarnói szerk. Hungarológia 2. Bp. 1993. 4-35.

42. Szekfű Gyula: Gragger Róbert művelődésünk történetében. Minerva Társaság, Bp. 1927.

43. Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik . ÁKV-Maecenas, Budapest, 1989.

44. Szent-Iványi Béla: Finnisch-ugrische Sprachwissenschaft und Ungarnkunde an der Berliner Universität Berlin, Humboldt Universität, 1961.

45. Tarnói László: Versuch eines Porträts des Gelehrten und Wissenschaftsorganisators Robert Gragger. in: Paul Kárpáti - László Tarnói szerk. BBH 3. 15-38.

46. „Világ világa, virágnak virága ...” (Ómagyar Mária-siralom). Bemutatja Vizkelety András. Európa Könyvkiadó Budapest. 1986.


1 Farkas: Zwanzig-Jahrfeier des Ungarischen Instituts an der Friedrich Wilhelms Universität Berlin. in: UJb. 1937. 326.

2 Szekfű: Három nemzedék és ami utána következik 497. l.

3 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1925. X. 5.

4 Szekfű: G.R. művelődésünk történetében 42. l.

5 C.H. Becker: Gragger Róbert emlékezete. 4. l.

6 U.o.: 6. l.

7 Bessenyei ákos: Gragger Róbert 9. l.

8 Szekfű Gyula: G.R. művelődésünk történetében 30. l.

9 G.R. levele Pulszky Polyxenához Budapest, 1913. jan. 4.

10 G.R.: Irodalomtörténeti forrástanulmányok. Budapest. 1916. 1. l.

11 U.o.: 2. l.

12 Bessenyei: i.m. 28-9 l.

13 Becker: Gragger Róbert emlékezete. 4. l.

14 Gragger: A Berlini Tudományos Intézet 1. l.

15 A Hét. 1916. 46. szám. 649-50. l.

16 G.R. levele Riedl Frigyeshez W. Berlin, 1916. XI. 16.

17 G.R. levele ismeretlenhez Berlin, 1916. nov. 21.

18 Gragger i.m. 1. l.

19 G.R. levele Gulyás Pálhoz Berlin, 1917. ápr. 11.

20 G.R. levele Zempléni árpádhoz Berlin, 1917. I. 14.

21 Gragger i.m. 2. l.

22 U.o. 2. l.

23 G.R. levele Pekár Gyulához Berlin, 1918. VI. 10.

24 G.R. levele Gulyás Pálhoz Berlin, 1917. ápr. 11.

25 Farkas: i.m. 10.l.

26 U.o. 10. l.

27 G.R. levele Fitz Józsefhez Berlin, 1925. I. 2.

28 Farkas: i.m. 10-11 l.

29 G.R. i.m. 3-4. l.

30 Gragger: i.m. 5. l.

31 Gragger: i.m. 5-6. l.

32 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1925. VII. 3.

33 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1925. ápr. 6.

34 C.H. Becker: i.m. 19. l.

35 V.ö. Unser Arbeitsplan. UJb. 1921. 1-8. l.

36 G.R.: Munkatervünk. Ford. Hegedűs Rita. in: A hungarológia fogalma. 5-6. l.

37 U.o. 9. l.

38 V.ö. G.R. levele dr. Gulyás Pálhoz Berlin, 1917. ápr. 11.

39 G.R. levele Fitz Józsefhez Berlin, 1924. máj. 14-én

40 Vö. G.R. levele Lyka Károlyhoz Berlin, 1920. VI. 16.

41 G.R. levele Magyaryhoz Arosa, 1925. II. 19.

42 V.ö. G.R.: Alexander Petőfi: Gedichte 76. l.

43 V.ö. Bibliographia Hungariae I. Zusammengestellt vom Ungarischen Institut an der Universität Berlin. 1928 Gruyter & Co. III-VI. l.

44 G.R. levele Magyaryhoz Pontresina (Engadin, Schweizerhof), 1924. jan. 24.

45 V.ö. G.R.: ómagyar Máriasiralom (Egy hasonmással). MnyTK. 19.

46 U.o. 11.l.

47 U o. 1. l.

48 Szekfű Gyula: Gragger Róbert művelődésünk történetében 39. l.

49 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1925. X. 5.

50 Szekfű Gyula: Gragger Róbert művelődésünk történetében 37. l.

51 Gragger: A Berlini Magyar Tudományos Intézet 2-3. l.

52 V.ö. Klebelsberg Kunó: Ungarische Kulturpolitik nach dem Kriege. Ungarische Bibliothek. Zweite Reihe. Bd. 5. 1925.

53 V.ö.Gragger levele Klebelsberghez Berlin, 1926. ápr. 9.

54 Gragger levele Klebelsberghez Hága, 1924. szept. 2.

55 G.R. levele Magyaryhoz Arosa, 1925. III. 4.

56 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1924. XII. 29.

57 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1924. V. 10.

58 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1926. márc. 19.

59 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1924. V. 10.

60 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1924. XII. 29.

61 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1926. márc. 9.

62 U.o.

63 G.R. levele Klebelsberghez Hága, 1924. szept. 2. (ld. még Klebelsberghez 1926. június 19.)

64 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1926. márc. 9. (ld. még Klebelsberghez Hága, 1924. szept.2., továbbá Klebelsberghez Berlin, 1926. ápr. 9.)

65 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1926. ápr. 9.

66 G.R. levele Magyaryhoz Arosa, 1925. III. 4. (ld. még Klebelsberghez 1926. márc. 19.)

67 G.R. levele Magyaryhoz Arosa, 1925. III. 4.

68 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1926. júl. 29.

69 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1925. IV. 18.

70 G.R. levele Magyaryhoz, 16. számú dátum nélküli levél

71 G.R. levele Magyaryhoz Arosa, 1925. II. 19.

72 G.R. levele Magyaryhoz Arosa, 1925. III. 4.

73 G.R. levele Klebelsberghez 1925. IV. 18.

74 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1925. VII. 3.

75 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1925. IV. 18.

76 U.o.

77 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1925. X. 5.

78 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1926. márc. 5.

79 C.H. Becker i.m. 22. l.

80 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1925. nov. 4.

81 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1926. ápr. 9.

82 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1926. okt. 22.

83 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1926. okt. 21.

84 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1926. okt. 22.

85 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1926. júl. 29.

86 U.o.

87 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1926. ápr. 12. (ld. még Klebelsberg Berlin, 1926. ápr. 9.)

88 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1926. V. 14.

89 G.R. levele Magyaryhoz Pontresina (Engadin, Schweizerhof), 1924. jan. 24.

90 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1925. nov. 4.

91 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1925. X. 5.

92 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1926. márc. 9.

93 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1926. júl. 24.

94 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1926. júl. 29.

95 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1925. nov. 4.

96 G.R. levele Klebelsberghez Berlin, 1926. okt. 9.

97 Bessenyei: i.m. 34. l.

98 G.R. levele Magyaryhoz Arosa, 1925. II. 19.

99 25. számú levél

100 Farkas: G.R. emlékezete 12. l.

101 Becker: i.m. 21. l.

102 G.R. levele Magyaryhoz Berlin, 1924. XII. 30.

103 G.R. levele Magyaryhoz Arosa, 1925. II. 5.

104 G.R. levele Magyaryhoz 16. számú, dátum nélküli levél

105 Farkas Gyula: Gragger Róbert emlékezete 8. l.

106 U.o: 8. l.

107 G.R. levele Magyary Zoltánhoz, Arosa, 1925. III. 4.

108 G.R. levele Magyary Zoltánhoz, Arosa, 1925. III. 25.

109 Farkas i.m. 8. l.

110 Szekfű Gyula” Gragger Róbert művelődésünk történetében: 55.l.

111 Farkas i.m. 13.l.

112 Farkas i.m. 3. l.

113 Becker 3. l.

114 Becker i.m.: 23. l.

115 Farkas: i.m. 7. l.

116 G.R. A Berlini Magyar Tudományos Intézet 3. l.

117 G.R. levele Klebelsberghez, Berlin, 1925. IV. 18.

118 G.R. levele Magyaryhoz, Arosa, 1925. II. 19.

119 G.R. levele Magyary Zoltánhoz, Berlin, 1923. július 11.

120 Szekfű Gyula: Három nemzedék 497. l.

121 G.R. levele Klebelsberghez, Berlin, 1925. IV. 18.

122 Vö. Farkas: 20. Jahrfeier des Ungarischen Instituts 325. l.

123 Vö. C.H. Becker levele Vilma Graggernek, Berlin, 1930. jún. 16.

124 Babits Mihály: Berlini Napló. In: Esszék, tanulmányok I-II. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1978. 250-52 l.

125 Kosztolányi Dezső: Magyaróra a berlini egyetemen. In: Európai képeskönyv. Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1979. 170-71. l.

126 U.o.: 171. l.

127 Bessenyei: i.m.: 52. l.

128 G.R. levele Magyaryhoz, Berlin, 1926. márc. 9.